Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
A Tanszíkben már hajnal óta megy a rohangálás, kukták a konyhban, Tissa meg a pincében rohangál fel s alá, mint egy mérgezett egér. no de ennek van is értelme, elvégre, újabb event kerül ma délután megrendezésre és hát arra illően fle kell készülni. Múltkor is olyan sokan jöttek a rögtönzött versenyt megnézni, hát mi lészen itt most, hogy a röpcetliken meg rajta is van, hogy verseny lesz? Minden eshetőségre fel kell készülni, kéremszépen. Mindenre. Is. Egy szebb napjain fehér ronggyal és egy vödör vízzel járja körbe a kocsmát, minden asztalt letakarítva fejezi be a körturnét. A kórókat most inkább az ablakba teszi, mert az ittas férfinép úgyis csak leverné szerencsétleneket, szóval emiatt teljesen felesleges odatenni őket. A hordókat már rég felhurcolta a pincéből, remélhetőleg mindenből eleget, de lent mindig van, szóval nem aggódik. - No asszondja, idejö vóna nyitni. - Elpakolja a takarító alkalmatosságokat, megigazítja csíkos nadrágjának korcát, meglazítja a mellénykéje kapcsát és hátradobja a díszes copfját. Uccu neki, kezdődjön eme remekbe szabott hosszú nap! Battyog a vaskos tölgyfaajtóhoz, elfordítja benne a kulcsot, kiporoszkálva pedig a táblácskához, megfordítja azt. NYÖTVA, hirdeti nagy, cirádás és nem annyira helyes betűkkel a tábla, mostantól be lehet jönni, és nem fogják az illetőt seprűvel kihajtani. (Csak ha nem fizet)
A hozzászólást Neftissa összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Május 02 2020, 17:05-kor.
Hosszú ás poros után végül sikerült elérnem egy egészen takaros kis fogadóhoz. Tökéletesnek tűnt ahhoz, hogy öreg csontjaim megpihenjenek, akárcsak a paripám, aki szintén szívesen aludna fedél alatt. Nem mintha nagyon zavarná, ha ázik, de attól még jobb neki, ahogy nekem is. Az ajtó melletti felírat láttán apró mosoly kezd el játszadozni az ősz szakáll alatt. - Késdobáló verseny. - olvasom fel halkan felkapart rúnákat. Tény, hogy nem éppen egy szépen író személynek a munkája, de azért ki lehet venni a szavakat. Pont nyitottam volna az ajtót, amikor egy törpe fehérnép tépi fel előttem, hogy kirakja a nyitva felíratott. Ezt eddig észre sem vettem, még szerencse, hogy nem akartam erővel bejutni. Másfelől meglehetősen érdekes kép lehet, ahogy a majdnem 7 láb magasságommal egy apró törp mellett ácsorgok. - Szép napot! Egy szép kupa sört és valami ételt kérnék. Meg, ha lehet, akkor a fekete bestiáról is gondoskodni kéne. - bökők hátra a lovam felé, majd ha lehet, belépek, hogy leüljek a pulthoz.
Hirdettetett egy kiáltvány: verseny lesz a házunk táján! Jelentkezhet minden sárkány, aki hét próbát kiállt már!
Virágok, különleges édességek, borok. E három kombinációjával szeretném nap mint nap lenyűgözni szívem választottját. Tudom, hogy örül ezeknek, ám én annál kevesebbet tudok róluk. Az elmúlt egy napot tanulással töltöttem. Mindent elolvastam a virágokról, és valami utazó könyvét is olvastam különböző tájak különböző ízeiről. A bor azonban kifogott rajtam. Azt a tanácsot kaptam, hogy menjek el Oxenfurtba, mert van bizony ott egy hely, ahol csak a legjobban kapni. Nem pazarolva az időt, Julien segítségével hipp-hopp a városba kerültem. Hogy, hogy nem, a helyet hamar megtaláltam, csak a sebtiben kiszögelt plakátokat kellett követnem, amin az állt, valami verseny lesz. Kicsit ugyan feszélyezett az embertömeg gondolata, de a cél túlságosan fontos volt. Mire oda érek, már egy törp, meg egy idősebb férfi áll az ajtóban. Kicsit hátrébb megállok, és figyelek. Csak nem eddig áll a sor?!
-Na meg az öreganyád térdekalácsa, te utolsó... Ámbár a nő már csak az orra alatt mormolhatta szitkait, egyenesen a két siheder srác után, akik röhögve mutogattak ujjal felé, mielőtt eltűntek volna a tömegben. Luna fintorogva ellenőrizte köpenye állapotát, majd kicsit megrántotta a szíjat és lovát tovább vezetve kerülgette az ismeretlen eredetű tócsákat a földön. Drága volt ez a köpeny, nahh... és nincs kedve kimenni a város szélére a patakhoz megmosni. Épp hogy beért ide is. Tekintete végül egy ismerős lovon állapodott meg; na igen, a lovat előbb észrevette, mint magát a gazdáját. Fejét kissé félredöntötte, és feljebb emelte, hogy a csuklya széle ne zavarja a kilátásban. Az illető épp egy törpe asszonnyal diskurált, mögöttük nem messze egy újabb, sötét alak sejlett. Végül a witchernő elmosolyodott. Nahát... ismét összehozta őket a sors fintora. Kicsit jobban megszorította a lova kötőfékjét, de még nem ment közelebb. Tisztes távolba követte Drathich-et a lovak pihenője felé, hogy majd jól meglephesse.
Miután a kontaktomnak átadtam az információkat, amikről tudomást szereztem, a fülembe jutott, hogy a mai nap megrendezésre kerül a közeli kocsmában egy késdobóverseny. Az ilyen rendezvények pedig köztudott, hogy szépen vonzzák mind az alvilági, mint az egyszerű parasztnépeket. A titkok pedig alkoholban oldódnak, így ott a helyem. A páncélomat taktikai szempontokból nem cseréltem le, zsoldos kinézettel könnyebben el tudok vegyülni, mintha nemesi felszerelésben trilláznék a söntésnél. Már messziről észrevettem a különös társaságot, akik az ajtóban gyülekeztek. Lepattantam a lovamról és a többi hátas mellé kötöttem, azzal közelebb sétáltam. -Üdvözletem! Elmarad talán a verseny? - kissé megdöntöttem a fejem és úgy szemléltem a felhozatalt. Egy törp asszony, na hát ilyet sem látni sűrűn Mahakam hegyeinek környékén kívül. Ha pedig a szemem nem csal akkor két vaják szemet vetett a megnevezetlen díjra és egy érdekes kinézetű férfi is.
Bíbic meglehetősen büszke volt magára. Az önbizalmával ugyan sose volt baj, de a mai napon kifejezetten szerencsésnek érezte magát, ugyanis alig fél órája úgy kopasztott meg egy jobb sorsra érdemes járókelőt a piacon, hogy öröm volt nézni. (Vagy legalább is egészen biztosan az lett volna, ha rajta kívül bárki más látta volna az esetet, márpedig a kölyök értett ahhoz, hogy hogyan szabadítson meg valakit az olyan teljesen felesleges és szükségtelen holmijától, mint egy érméktől dagadó és csilingelő erszényke.) Egy dologban azonban biztos volt ezek után: ő ma este degeszre fogja zabálni magát, és olyan puha ágyban fog aludni, amilyet még a nilfgaardi császárné is megirigyelne! ...Be kellett vallania, azért néha kifejezetten hiányzott neki az a lány... De nem volt most ideje nosztalgiázásra: a legfontosabb, hogy kerítsen egy helyet, ahol tisztességesen elverheti nemrégiben megkaparintott vagyonát az utolsó krajcárig. Nem is kellett sokáig keresgélnie a lehetőség ugyanis kínálta magát. Itt Oxenfurtban minden deák a SER- és Szeszipari Tanszíkbe járt továbbképzésre, márpedig Oxenfurtban deákból aztán volt dögivel. A kricsmit sem tartott túl sokáig meglelnie, hiszen már tisztes tömeg gyűlt össze az ajtajában - amely gyülekezetet ő nemes egyszerűséggel kikerülte, és már benn is termett a kocsmában. - Csókolom! - biccentett még oda vigyorogva az ajtóban törpasszonynak, aki az imént helyezett ki valami táblát az ódon tölgyfaajtóra - így feltételezte, hogy ő lesz a tulaj. Ám amint az egyik férfi kérdése megcsapta a fülét, már rendesen vissza is fordult. - Verseny? Milyen verseny?
Noh hát ez egészen simán ment eddig a pontig, aztán ahogy Tissa nyitja az ajtót, ott lett egy...fal. Meghökkenve szemez egy nadrágcsattal. Mi a rízveretes Melitele herezaccsa ez itt e. Mikor nőtt ide egy medve? Meg úgy egyátalán, mi a halálért engedték be eztet itt e a városőrük? Megin borvirágosan szmlélték a világot mi? Biztos a. Ja hogy vájá...ez megszólalt. Tissa ezen a ponton dönti hátra a fejét és mered...hát majdnem az égre a szöget elnézve. - Ja hogy embör, nem mödve. Jóvanakkor. Erre ni e! Tess csak böljebb fárödni! - Áll el az útból, és közben megfordítja a kis plakettet is a nyitvatartássla kapcsolatban. Aztán körbenézve rácsodálkozik. nosza hát, kezdésre ennyi vöndíg! Be jó is ez! Hajh! Széles mosolyra fakad a mahakami virágszál, (amolyan muskátliféle, szépnek szép, de virágillat helyett most sörszaga van, mert az egyik hordó tartalma ráfröccsent a bakancsára) - Tess csak tess csak, erre bö! Krajcárr ide e! Vigyöd a luvat a karámbö! -Kiált hátra, mire egy nyurga fiatal fiú szalad előre, és odakint összegyűjtve a lovakat, már aki oda adja neki a kantárszárat, hátraviszi őket a karámba, vagy odavezeti azt, aki ragaszkodik a madzagához. Mellette átalbújt egy hasonlómagasságú, de nem törp volt, hanem gyermek. - No, írcben gazdag szíp napot vándörfik! Úgy biza, versenyek! Ivós meg késes versenyek lesznök ám! De előtte, szomjún ne hajjanak. ahun teccik csak üljenek lö. - Magyaráz, miközben szedi a kis formás virgácsait a söntéshez. - Kinök mi töccik? -
Látom a meglepődést az apró fehérnép arcán, amikor majdnem hátraesik, hogy meglássa az arcomat. Nem is lep meg, hogy így reagál, hiszen még a normál magasságú emberek is felfelé néznek, amikor velem beszélnek. Így aztán neki lassan egy kis létra kell, hogy egy magasságba lehessen velem. Vagy leülök a földre és akkor nagyjából kiegyenlítődik a dolog. Mindenesetre nem habozok sokáig és befáradok, hogy helyet foglaljak. Közben látom, ahogy egy kisebb kis társaság kezd kialakulni és meglehetősen hamar szóba jön a verseny is. Tagadhatatlan, hogy igazán érdekesnek hangzik, mindössze csak apró előnnyel indulhatnék rajta. Tekintve a vaják létet, meglehetősen jó dobónak vagyok mondható. Bár pár hordó után már romlik a pontosságom, de nem hiszem, hogy túlzottan sokan bírnák itt az ivást egészen addig. - Ívós verseny... Csak bírja hordóval gazdasszony. - szólalok meg egy másik lehetőséget hallva. Pont amikor ezen gondolkoztam.
Hirdettetett egy kiáltvány: verseny lesz a házunk táján! Jelentkezhet minden sárkány, aki hét próbát kiállt már!
Megnyugszom, hogy nem a sor áll idáig, hanem csak most nyit ki a csehó. A törpasszony, úgy tűnik, ő a gazdasszony is egyben. Rögvest, hangosan be is enged mindenkit, kitárva az ajtót. Közben egy kölök megkerülve mindenkit már be is rohan, de megtorpan az ajtóban, ahogy meghallja egy érkezőtől a verseny szót. Én magam ugyan nem szándékozom ilyesmiben részt venni, de lehet végig nézem. Régen szórakoztam már az emberek ügyetlenségén. Amint szabad az ajtó, beljebb lépek magam is, és a pulthoz érek. Egyelőre várok, nem rendelek. Majd ha a törpnőnek lesz ideje arra, hogy válogathassak a borai közül, meg kérdezgethessem. Addig csendben kivárom a sorom oda bent, a pult szélén.
Míg hagyta, hogy a nyurga srác elvigye Varjút, csendben hallgatta a kialakult diskurációt. A kitett hirdetményre vetett egy kósza pillantást, de nem igazán olvasta végig. Szóval sikeresen kikapott egy különleges napot; verseny lesz, olyasmi, amit minden második ivóban megrendeznek hetente. Luna nem igazán érezte úgy, hogy akármelyikben is részt akarna venni, de egy kis ivást mindenképp megenged majd magának. Levette kesztyűit a kezeiről, majd majdhogynem utolsóként, belépett a férfiak mögött a frissen nyitott épületbe. És ha már fedél került a feje fölé, levette csuklyáját is, szabaddá téve hosszú haját, keze végigsimított a fonott hajtincsen, egészen a vörös kis fából készült gyöngyig. Szemét végigfuttatta a belső teren, és kicsit elmosolyodott. Ideje elengednie magát... Úgyse ma este fog ráakadni Rusco nyomára. -Főleg, ha jönnék én is. -lépett végül mosolyogva a medvewitcher mellé. Kissé félredöntött fejell figyelte, felismeri-e, majd kicsit biccentett. -Üdv, Dratrich mester. Rég láttalak. És nekem jöhet is egy meggysör, kezdésnek. -fordult a törpasszony felé.
A kis vakarcs beviharzott a kocsmába, szinte mindenkit maga mögé taszítva. Nilfgaardban ilyen idős korban még aligha engednék szesz közelébe a fejlődő szervezeteket. De, hát nem otthon vagyok, itt még egy JÓ pár száz évvel el vannak maradva. A lovamat elvezetik aztán besétálok én is a beözönlő tömeggel. A pulthoz érve a táblát kezdem vizslatni. -A legfinomabb borából kérek, magára bízom a választást, de ha lehet a 400 orenest hanyagoljuk. Ja, és még mielőtt elfogynak, egy szobát is szeretnék. Őszintén, megkóstolnám szívesen, de túl hivalkodó lenne ennyi pénzt kiadni rögtön a kezemből. Talán majd a nap végén mikor elvonulok, akkor viszek magammal egy üvegcsével. A sápadt, fekete hajú férfi még mindig nem hagyja nyugton kíváncsiságát és miután megkapja a bort és kifizeti a szobával együtt, odébbáll, hogy mások is odaférjenek.
Jegyzet: ...
A hozzászólást Claidim Aeld Hostirt összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Május 02 2020, 21:27-kor.
Szokás mondani, hogy a szerencse forgandó. Egyazon nap a váltány könnyűszerrel ráteheti a mancsát egy szütyőnyi szépen csilingelő aranytallérra - majd fél órával később Melitele anyácska nem egy, de rögtön két vajákkal örvendezteti meg. Mi a picsa...? Jó lesz vigyáznia magára, és lehetőleg kerülnie az ezüst minden formáját. A két szörnyvadász feltűnése persze nem jelentette azt, hogy hanyatt-homlok kimenekül majd a csehóból, na meg még mit nem. Enni jött és szórakozni - és különben sincs kiírva a homlokára, hogy "doppler vagyok, ide szúrj." Le is dobta magát az asztaltársasághoz ő is, szemközt a vajákokkal, s mivel a sötéthajú férfi előbb kérte ki a maga részét, utána ő se fukarkodott. - Én egy egész sültcsirkét kérek! Aztán meggyespitét. ...És egy korsó sört - mondta szemrebbenés nélkül - és nem túlzott. Ha rajta múlik, egy morzsa sem fog maradni semmiből. Addig is kicsit alaposabban is szemügyre vette, kikkel is hozta össze a véletlen - még azt a furcsa, sötét figurát is, aki a pultnál ácsorgott tétován.
Egészen kedvére való ez a kis társaság így kezdésnek, jókedvűen engedi be a népet, osztán oda ülnek ahová akarnak. Tissa egyenesen megy a söntéshez, de azért ha hall valamit, azt megjegyzi, mert ő emígyen működik, nem papírral meg tentával. Mödvére csak vigyorog és megpaskolja maga mellett az egyik hordót. - Nö féljön könd, fehuztam sokat, de lönn is van még a pincébö. Nöm fog ez elfogyni egyhamor. Mi töccik mödve úr? Ser az bizonyos, no dö milyöt? - Pillant rá kérdő szép szemeivel, kezében már a _nem_ csorba (de) fakorsócskájával, mely töltésre vár. Közben odavetődik egy szöszke..ja várjunk ez nem is olyan színű. Akkor havaska, gyó lesz az is. Vigyorogva biccent, így amíg a mödve választ,addig az 5 orenes meggysert pendíti a lány elé. Ha időközben a másik is választ, akkor annak is koppan a kupa elébe ni. Jött más is a pulthoz, fordul is oda utána, azok meg hadd böszélgessenek rend és mód szerint. - Szíp jó napot. Hogyne naccság, csak hőt minden borom jú minűség. Vörös vóna jó, vagy föhír? Van rözí is, de az olyan nőjes dolog. Szerintem a vörüs vóna jó naccságnak, Toussaintbó van, tíz évös nedű. Gyó lesz? -Vezeti itt le a kis elmélkedését, de ha az úrfi máshogy dönt, hát azt ad, egy fából készül boros kupácskában, ami _nem_ csorba. De. - Jóvan fiam, hogyne vón. Tössík a négyös szoba kúcsa. 10 oren pör íccaka. röggöli köll hozzá? - Kérdi, s ha igen rá a felelet, úgy az plusz 5 oren, ha nem, hát marad tíz, de az biztos hogy a 4-es számmal ellátott kulcsot átadja. Aztán szalad azokhoz, akik asztalnál foglaltak helyet. A kis sihederen pihenteti egy sort a szemit, közel is hajol, aztán megpaskolja a fejét. - Jóvan kölyük, kell bölíd az enörgia. De osztán megödd mindöt! Milyön erős sört szöröcc kölyök? - Könyököl az asztalra, mert szíve szerint mahakami sert szolgálna fel mindenkinek, de hát ismeri mán ezeket a puhány nem törp népeket... a lófütty...azokat isszák ezek. Közben kérdőn mered a csendben várakozóra, mikor észreveszi amott ácsorogni. - Nö legyen oly szótlan könd, mert íhen marad. Mi töccik? Monnya csak!
- Üdv, Luna. - mosolygok rá az ifjú leányra, aki mellém telepedett. Kellemes dolog ismerősre lelni ilyen helyeken. - Ugye most nincs sehol egy parancsnok, aki el akar ráncigálni? - nézek körbe a kicsit gúnyos megjegyzésem mellé. De azért erősen remélem, hogy most nincs, még a végén szokásává válik a dolog. - A legerősebb söre nekem tökéletesen megfelel. - felelek a törpnek, aki nem is várat sokáig, hamar elém kerül egy korsó, benne a kellemes nedűvel. Elégedett mosollyal rakom le az első korty után. Megfordulásom alkalmával megfigyeltem azokat is akik, beléptek utánam. Egy fura alak, aki szintén szereti a feketét és arcán valami szőr féle fedezhető fel. Egy másik távolabb, aki csendben figyel borzas haja alatt. Meg ott van az az apró kölyök is, aki nagyon élénk és nem rest alkoholt rendelni. Utóbbi kettővel kapcsolatban furcsa érzéseim támadnak, de nem tudnám hová rakni. A medálom meg sem moccan, így még inkább a sötétben maradok.
Hirdettetett egy kiáltvány: verseny lesz a házunk táján! Jelentkezhet minden sárkány, aki hét próbát kiállt már!
Beérve két vaják áll meg a söntésnél, tőlem pár lépésre. Nem vagyok ideges a jelenlétüktől, igazából kevés figyelmet szentelek nekik. Az azért feltűnik, hogy többen is megnéznek, mint az egyetlen "sötét figurát". No, hát tény, hogy fém veretes bőrpéncél, a kopott köpeny, meg a hosszú, és rövid kard kombinációja elég feltűnő, de szerintem kevésbé kirívó, mint a furcsa tüskés páncélba öltözött fekete hajú férfi, aki az imént bort kért. Jeges tekintetem tovább kúszik a gyerekre, ahogy az leadja a rendelését. Érdekes, hogy egyesek mennyit tudnak enni. Bár ha mértéktelenségről van szó, akkor sokan szóba jöhetnének az ismerőseim közül. Megvárom, amíg mindenki kiválasztja magának amit akar, és meg is kapja, bár a kölyök rendelése valószínűleg több időbe fog fájni, arra már nem fogok várni. Amint van egy perc szünete a törpnek, egy lépést közelebb teszek. - Üdv. Van valamilyen borkülönlegessége? Olyasmi amit még Toussaint-ban sem csinálnak? - kérdezem az asszonyt. - Különleges alkalomra kéne. - teszem hozzá, hátha segít ez valamennyit, behatárolni a dolgot, amit keresek. Őszintén szólva nem értek a borokhoz. Az évszázadok alatt sokat változott az ital és ételkészítés trendje a világban, és mondjuk úgy... az utóbbi időben le vagyok kissé maradva ezzel.
Luna kicsit körbenéz, majd közelebb hajol a Medvéhez. -Most nincs, bár az a kis tízéves lányka még a főtéren nekem gyanús volt. Követi a férfit a söntéshez, mintha mindig is ezt tették volna, majd egy biccentéssel köszöni meg az elé tett meggysört. Az első korty után máris sokkal hidegebb és könnyebb fejjel tud gondolkodni, igaz, ezt most nem is nagyon tervezte. Csak pihenni vágyott, de ha lesz benne egy piciny szórakozás is, nem bánja egy percig se. -Ne mond, hogy érdekel a késdobálás, vagy az ivóverseny. -teszi le végül a korsóját a pultra. -Még a végén benevezek, had ne legyen olyan könnyű dolgod. Luna, a maga részéről, nem nézi meg tüzetesebben a társaságot, habár a srác valamennyire felkelti az érdeklődését. De csupán azért, mert emlékezteti valakire, ámbár már csak a puszta látszólagos kora sem stimmel. A haja sem annyira vörös, mint az ő Rókájáé, ezen kívül akkor már rég a nyakán érezné a srác karjait és fülében a rikkantást, hogy "Luniiiiiii". Nem, Rusco nincs itt. ... Sajnos. Egy újabb kortyba fojtja a gondolatot, majd félresöpri a szemébe lógó, fehér tincseket. -Mi járatban erre, mester? Csak nem munkát keres?
Sok helyen hallottam már ezt a szlogent, hogy minden bora egyformán jó, mégis legtöbbször kiderült, hogy igaz, hogy mindegyik ugyan olyan, de minőségi és jó helyett csak ócska lőre. Mondjuk, ha a Toussainti nevet viseli magán akkor az már félig felér egy bizonylattal, ha nem csak ráfogják, hogy az. -A Toussaint-i vörös az jó lesz. – Felemelem a pultról a teltöltött kupát – Igen, kérek! Előveszem a kissé viharverte erszényem és kifizetem a 25 orent. A pult mellett támaszkodva meglötyögtetem a pohárban a bort aztán belekóstolok. Megjátszhatnám a helyi tahót és kikérhettem volna egy egész üveget, hogy aztán rácuppanva járkálhassak körbe körbe, dominanciámat szemléltetve jó zsoldoshoz méltóan, de most úgy vélem, nem lenne túl célravezető az efféle parádé. Nionak biztos tetszene ez az ivó, főleg az ivóverseny és a kés dobálás. Megpróbálom élvezni az estét és ha jónak bizonyul a hely és úgy alakul akkor egyszer talán eljöhetnénk ketten is ide. Kellemesen csalódok, miután megízlelem a bort. Az ízek összeszaladnak a számban és igen! Ez tényleg eredeti Toussaint-i bor, nem is akárhonnan, könnyen felismerhető, hogy Castel Ravello-ból származik. A gyerek asztalához sétálok, bár rengeteg szabad hely akad még, de ez esik a legközelebb a férfihoz és a gyerekek, főleg azok amelyikek nem vetik meg az alkoholt, hajlamosak tolvajkodásra és egyebekre is. Talán valami érdekeset hallhatok tőle. -Hello! Clad vagyok. – mosolyogva néztem rá majd az előbb hallott rendelésére tértem – tényleg képes vagy ennyit megenni? – közben hallgattam, hogy mögöttem pusztán borokról beszélnek.
Mikor a törpasszonyság felé nyúlt, megpaskolta a feje búbját, épp csak egy pillanatra húzta be a nyakát, ám a gondoskodó mozdulatot érezve elmosolyodott, s utána játékosan hessegette arrább a naccsasszony markáns kacsóját. - Hé, na! Nem kell engem tutujgatni! Megeszem én, hogyne, még mosogatni se kell majd utánam! - nevetett, bár azért a sörre feltett kérdésen el kellett gondolkodnia. Nem mondhatta volna, hogy túl jól bírta az alkoholt, márpedig ha célbadobó versenyről van szó, akkor azért nem ártott, ha nem hármat lát valaki a céltáblából... De azért mégiscsak szórakozni jött, na. - Tessen meglepni valamivel! - vigyorgott az alacsony asszonyságra végül - még nem tudta, mit szabadított ezzel magára. Ugyanakkor nem kerülte el a figyelmét a törpnőt ékesítő, míves és csillogó ékszerek sem; felemás szemei pont úgy csillantak fel a látványukra, mint maguk az ékszerek a gyér fényben. Egy baj volt csak velük: mind gyanúsan ezüstnek nézett ki... A két vajákot elnézve egy hosszabb pillanatra összeakadt a tekintete az ezüsthajú szörnyvadászéval, s kérdőn fel is vonta egyik szemöldökét. Még sose látta a nőt, erre megesküdött volna. De érdekelte volna, mire fel méregeti amaz ennyire. Minden esetre egy csibészes félmosolyt megengedett magának felé, ahogy egy fél pillanatra kiöltötte rá a nyelvét - amolyan felebaráti gesztusként. Aztán amikor a sötéthajú, páncélos fickó leült mellé s bemutatkozott, immáron minden figyelmét Cladra fordította. - Fritz - biccentett, viszonozva a mosolyt, ami csak szélesebben terült szét az arcán, ahogy a férfi kételyeit fejezte ki a vacsorájának elfogyasztásával kapcsolatban. - Viccelsz? Mindjárt éhen veszek. A törpanyó jól mondta, kell belém az a... mit is mondott... enörgija, vagy mi a franc, meg éhesen nem lehet célbadobálni se - von vállat. - Aztán te, te csak iszol? - lesett bele a férfi korsójába lopva.
Ahogy beért a vaják a városba azon nyomban a kocsma gondolata járt a fejében. Kiakarta engedni a fáradt gőzt melyt e út jelentett neki. Főleg a lova halála miatt is, hiszen jó paci volt az szerette is mivel nem egyszer húzta ki a csetepatékból melyt oly sokszor magának teremtett. Már távolról zengett az utca a „kocsmatagok” gyülekezetétől melytől elsőre megijedt, de ahogy tekintette a versenyfeliratra összpontosult azon nyomban kedve lett a mulatozáshoz és a kihíváshoz. Amikor belépett már akkor megütötte orrát a frissen sültek és fűszerek csalogató illata melyeket szívesen is fogyasztott volna ha lett volna annyi a korona a tarsolyában. Így csak kedvenc italát kérhette.
- Szép estét kocsmáros asszonyom! Kérnék egy kupa jól behűtött Riviai Kriek-et!– mondta miközben tekintette a vaják társaira összpontosult és lába azon nyomban hozzájuk is vitte őt. Ahogy közeledett azonnal rájött, hogy az a vaják hölgy valahonnan ismerős neki. -Pajtások szabad ez a hely mellettetek? – kérdezte bohókásan és a választ meg se várva le is ült.
Nem is csalódott a medvében, elvégre a vártakkal pontosan megegyező kívánalma volt, még pedig a méltán híres és hírhedt mahakami ser. A legerősebb, a legtutibb, a legeslegfinomabb. Már akinek normális ízlelőbimbói vannak. A nyöszlött herezaccsoknak meg van az a vizimai lófütty, az a sárgás habos víz. Pfejj, nem is érti, hogy tudják azt meginni, de hát, kocsmárosként nem tarthat csak azt, amit ő szeret, ezt már megtanulta jó pár évvel ezelőtt, még a kezdetek kezdetén. - Helyös válasz, itt is e köndnek a mahakami ser. - Kicsit loccsan a sör csak, ahogy a kupa asztallapot ér, de pontosan ezért ragad mindig _egy kicsit_ a pult lapja. Mellettük a zsoldosnak kinéző emberkére pillantva darálja el a véleményét a borairól, s ha biz hallotta volna amaz gondolatait, vígan megsértődött volna. eme törpasszony itt olyan, hogy még akkor is visszaadja a visszajárót, ha a kedves vendíg magáról se tud már. Épp ezért a bóvlit sem viseli el a fogadójában, sem italban, sem ételben s ha a műhelyet nézzük, akkor ércekben és kövekben sem. Tölti is neki a vörös csodát, nem ámítás ez kérem szépen, figyeli is fél szemmel a figura fejit, aztán ahogy az elégedés vonásait véli felfedezni, megnyugszik. Mer amúgy ha azt mondta volna hogy rossz, akkorát csapott volna a fejére hogy elharapja a nyelvit. De amúgy tiszta cuki és aranyos ma. Fel is skicceli a papírkájára, hogy kiadta a 4-e sszobát és lesz reggeli is hozzá. - Römök, a tisztolkodós szoba a folyosú végin van. –Teszi még hozzá a szobafoglaláshoz mintegy grátisz információként, aztán megy a kiscserkészhez átvenni a rendelést. Jó sok minden lesz, azt mög kell hagyni. De ezt még mindig nem írja fel, mert nincs rá szüksége, megjegyzi ő ezeket. Miutána kiskovásztól megkapja a választ, elvigyorodik, hát akkor kiscserkész, most férfivá leszel a teringttét! Közben az eleddig csöndben lévő végre kinyitja a lepénylesőjét és beszédbe elegyedik a törpasszonysággal, ki előtte, jóval löjjebb csípőre tett kézzel figyeli a férfit. Tudálékos mosoly surran át az ajkain. - Nocsok, van itt e nálom mindön. Jó borok csakis. No de.. jú sejtöm hogy kisacconka van a dologban? Különséges mi? Há a kérdís az, mennyirö ínyönc az. Jányok a rozít szokták szerötni, de vannak olyanuk, kik a többszíz évös matuzsálemi bort kedvölik. Dö vigyázz, utóbbit ténylög csak az ínyencök étékölik. Amúgyen mög 10 évnöl fiatalöbb borocskát nöm tartok mert az lófütty. Vóna 50 évös rozí ös. Gondúlja meg hát könd, milyön kőne. – Vezeti fel amúgy a tényeket, mert tagadhatatlan tény, hogy minden bora fenséges, de hogy különleges, az sem vitás. Pusztán azt kell megtalálni, kinek mi számít annak. Hiszen van, akinek a 400éves matuzsálemi bor keserű és ihatatlan, más meg szinte eufóriába esik tőle, annyira jó. Meg hát.. kérdés az is, kinek lesz a borocska. Sok a változó az egyenletben, kérem szépen. - Üjjön csak le, ide ni e. Minnyá jöszök és hozok kóstulót. Meg bédobom a csireket! – Ülteti le a kérdezőt a közeli székre, mialatt ő a konyhába masíroz, elkészíti a csirkét és a pitét, de utóbbit még csak az ajtó közelében hagyja a pulton, először a csirkével jön ki és tolja bele a kemencébe. Majd ha az félig kész, utána megy a pite is. Addig nem, mert megégne. Következő körében csapol egy korsónyi mahakami sert, és viszi a kisdöák elé. Koppan is a pulton, Tissa asszony meg kíváncsi szemekkel teszi csípőre kezét és támaszkodik meg a széktámlán. - Nosza lám, bírod-é a legerősebb, legtörpösebb italt e szélös világun! – Vigyorogva dobja hátra a copfját, mi közben előre mászott, pillantása az ajtóra siklik, de csaka szél cibálja odakünn a táblát. az ajtó mellett meg egy fatábla függeszkedik a falon, amolyan hírverem, oda lehet kiszögellni mindenféle dolgot. Munkát meg ilyesmit s ott is van egy valami furaság, mer valami blökinek veszett nyoma. Valahun messze. Nem is érti, minek idáig keresni azt az ebet. Azt még pízt is adnának érte! Lehet keresni kéne valami hasonló jószágot… no de most erre nem érünk rá, kíváncsian figyeli a kölyök első kortyát. - Krajczárr! Íne e! Huzzad kifelö a táblut! – Kiált hátra, a konyha ajtóban előkerül egy kis piszkos orrú, fekete hajó siheder, ki az imént a lovakat vitte hátra. Bólint egyet, és eltűnik hátul, majd nyöszrögve hurcolja előre a fából készült céltáblát. Tissa egy ideig nézi, aztán megunja, egy kézzel elveszi a táblát és a vállára fordítja a falapot. Visszaküldi a fiúcskát inkább pucolni. Ő maga meg beállítja a csehó azon végébe, ahol nincs ablak. Az ajtó hangja rántja vissza a nagy mértani, tehát hasraütés szerű tájolásból. - Írcben gazdög szíp estét vándörfi! –Hallatszik a megszokott dogma, Tissa meg szedi a kis sonkáig és szalad vissza a söntés mögé fogadni a betérőt. Széles mosollyal várja a söntésnél. - Mi töccik? Ó, hogy mán tuggya is. Gyóvan. Adom mán is. – Szerez egy tiszta _nem csorba_ korsót, megtölti a kért nedűvel és a férfi elé csattintja amolyan törpösen fogadósan. - Egíszsígre! –
- Látom tudja maga, hogy mi is a jó ital. - szólok oda a törpnek, miután beleittam a mahakami sörbe. - Nagyon sok embert tudnék gyanúsnak mondani, csak azért, mert megnézett. Ámbár az is igaz, hogy sosem árt az elővigyázatosság. De ne láss minden sarkon egy téged figyelő haramiát. - felelek és egyben oktatok, amit már valószínűleg rég megszokott tőlem. Semmi jó nincs abból, ha állandóan hátra kell nézned és sosem bírsz egy picit lazítani. - Talán egy öreget nem érdekelhetnek ezek a dolgok? Vagy csak félsz, hogy az asztal alá innálak téged? - élcelődök vele egy kicsikét. Valahol valóban kétlem, hogy jobban tudna inni, mint én. Már eleve azért, mert ebben sokkal több a tapasztalatom, mint neki, meg a termetem is nagyobb. Bár eleve lassabban hat nálunk az alkohol, de attól még hat. - Természetesen szabad. - felelek az új jövevénynek. Még egy vaják, bár őt nem igazán ismerem. - Drathich. - nyújtom felé a kezem bemutatkozás véget.
Hirdettetett egy kiáltvány: verseny lesz a házunk táján! Jelentkezhet minden sárkány, aki hét próbát kiállt már!
Úgy tűnik, nem vártam eleget, mert a törpasszony így is sürög forog. Azért felvezetem, hogy mi kéne nekem, mire visszakérdez párat. Ejj, de jó intuíciói vannak ennek a nőnek. Orianna gondolatára egy halovány mosoly kerül az arcomra. - Jól sejti, hölgynek lesz. Elég ínyenc, de nem illik hozzá a sör. Viszont toussainti borral nem fogom tudni lenyűgözni, mert ha iszik, mindig olyan van a keze ügyében. - fejtem ki, majd mikor leültet egy székre, helyet foglalok és türelmesen várok. Amíg ezt teszem, addig levetem köpenyem és a szék háttámlájára teszem. Az útban lévő fegyvereket is az asztalnak támasztom tokostul. Ugyan nem nagyon foglalkozok a tömeggel, de az azért feltűnik, hogy egy újabb vaják tér be a fogadóba, és lép társaihoz, miután kikérte italát. Kicsit ráncolom ezen a homlokom. Talán ez valami törzshely...?
-Csak viccelek, mester, csak viccelek. -legyint mosolyogva, de ezúttal nem veszi teljesen magára. Persze, a lecke az lecke, de ezt már legutóbb is megtanulta tőle, még ha más szituációban és más szavakkal is. Igaz, hogy azóta is minden sarkon látja szinte Raum embereit és hiszi azt, hogy most talán rátalál a Rókára, de próbálgatja szárnyait, karmait a földbe vájja, és jobban kinyitja szemeit, hogy meglássa az igazán fontos jeleket. Az élcelődésre viszont még szélesebben elmosolyodik, aranyszín szemei megcsillannak egy pillanatra. -Kezd érdekelni a késdobálás versenye, de tény, hogy némi ivászatnak én is szívesen elébe állok. Főleg, ha van ellenfél. Bár, jól van, neked nem hazudok. Engem nem nehéz legyőzni. Azzal ismét kortyol a meggysörből; immár több, mint fele el is fogyott. Majd legközelebbi rendelésnél megnézi, mennyi aranya is van pontosan; nem csak ezt, de mézsört is szándékozik fogyasztani. Ez a kettő a kedvence. Mikor megjelenik a harmadik vaják, lopva végigméri, főleg arcát... és pont, ahogy amaz, ő is ismerősnek véli, de hirtelen nem igazán tudja, honnan. Ámbár az utóbbi időben elég sokkal hozta össze a sors, talán ezért. Wilkina, Ryiah, a medve... ki tudja, talán csak elfeledkezett róla. Biccent, és kezével az egyik szabad hely felé mutat, hogy egyetért, üljön csak le közéjük nyugodtan. Korsója koppan az asztalon. -Luna. Örvendek. -mutatkozik be szintén.
Itt északon annyi vöröshajú egyénnel találkozik az ember, hogy szinte már el is veszíti a különlegességét, de nem úgy mint a kölyöknek a közvetlensége aki nem azzal fogadott hogy „takarodj innen”, hanem be is mutatkozott. -Már bőségesen belaktam délben. – barátságos mély hangomon szólaltam meg és megpaskoltam a hasam – Nem terveztem betérni ide, pár órája még a hely létezéséről sem tudtam. De a késdobóverseny az én figyelmem is felkeltette. Az ajtó nyílás jelezte, hogy megint jött egy új vendég. reménykedtem, hogy nem csak egy üres lebujt találok itt, de ekkora vendégseregre nem számítottam. -Három vaják egy helyen, hmm? Kemény kölyöknek tűnsz, hogy nem csak málnalét iszogatsz, mond te tudsz valami megbízásról, ami idecsábíthatta őket? Egy dicséret, egy kérdés. Szakállas trükk, de be szokott válni. Tapasztalatom szerint a serdülő fiúkban még élénkebben lobog az a bizonyos „bizonyítási vágy”, amit könnyen ki lehet használni, ha okosan forgatjuk a lapokat. Most mégis volt benne igazság, mert nem sűrűn látni legényt ennyi pénzt költeni egyszerre. -Hát, ha a toussaint-i borhoz van szokva akkor tényleg különlegességre van szüksége, a Yelena völgyi ribizlis meggybort ajánlom. Nem kell vagyonokat fizetni érte, mégis olyan zamata van, ami méltó még a királyok asztalára is. Itatja magát, de csak kis mennyiség ajánlott mert szörnyen ütős. – adtam tanácsot a szűkszavú férfinak. Nem, soha nem voltam borkereskedő és most sem szándékozom azt játszani, csak sok bormesterrel beszélgettem az évek alatt és még annál is több bort kóstoltam.
Vidám mosollyal és egy halk köszönömmel köszönte meg az italt a kocsmárosnak. - Üdvözlöm a szomszéd asztalt! - köszönt a vaják és mélyen az ifjonc szemébe nézett. Ezután utólag is egy biccentéssel megköszönte a termetes vajáknak a szabad helyet és ahogy leült azon nyomban fel is pattant, hogy kezet fogjon. - Veltynger de szakmabelieknek csak Vet. Örülök a találkozásnak és köszönöm a helyet. – habogta gyorsan és azonnal Lunára tekintett. - Örvendek Luna, a nevem Veltynger. - Ahogy ezt kimondta helyet foglalt és folytatta mondandóját. - Sajnálattal veszem észre, hogy nem ismer meg kegyed. Bár a hosszú évek miatt nem is vártam. Anno mikor még a fészekben tanultam akkor találkoztunk, de ez réges rég volt. – fejezte be elhalkulva és ajkához emelte a frissen kapott finom nedűt. - Szabad érdeklődnöm, hogy hogyan megy a szakma önöknek valamint afelől önök miképpen vélekednek a versenyről ? - kíváncsiskodót örömében mivel hosszú idő óta nem volt ilyen remeknek tűnő társasága.
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
A Tanszíkben már hajnal óta megy a rohangálás, kukták a konyhban, Tissa meg a pincében rohangál fel s alá, mint egy mérgezett egér. no de ennek van is értelme, elvégre, újabb event kerül ma délután megrendezésre és hát arra illően fle kell készülni. Múltkor is olyan sokan jöttek a rögtönzött versenyt megnézni, hát mi lészen itt most, hogy a röpcetliken meg rajta is van, hogy verseny lesz? Minden eshetőségre fel kell készülni, kéremszépen. Mindenre. Is. Egy szebb napjain fehér ronggyal és egy vödör vízzel járja körbe a kocsmát, minden asztalt letakarítva fejezi be a körturnét. A kórókat most inkább az ablakba teszi, mert az ittas férfinép úgyis csak leverné szerencsétleneket, szóval emiatt teljesen felesleges odatenni őket. A hordókat már rég felhurcolta a pincéből, remélhetőleg mindenből eleget, de lent mindig van, szóval nem aggódik. 
️️️️️️
