Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Clad feleletét hallva csak bólintott, lopva méregetve - nem tűnt olyasvalakinek, akitől sajnálták volna a napi zsoldját, Bíbic fején pedig már csak megszokásból is átfutott a gondolat, vajon mennyi tallér lapul még az erszényében... - Pedig ahogy hallottam, elég nagy a híre ennek a kricsminek. Én is csak tegnap értem ide Novigradból, aztán mindenfelé erről a helyről beszéltek az emberek, hát gondoltam, rossz nem lehet... - von vállat, ahogy hanyagul hátradőlt a székén, annak támlájára könyökölve egyik kezével. - Te se vagy annyira járatos Oxenfurtban akkor, mi? - kérdezett vissza, mert valahogy az az érzése támadt a férfit fürkészve, hogy jóval messzebbről valósi. A harmadik vaják érkezésére már azonban ő is ráncolta a homlokát. Csak nem létezik, hogy utána kajtatnak... ugye? Hiszen nagyon ügyelt rá, hogy soha senki ne lássa alakot váltani! De azért nem árt, ha óvatos marad. - Passz. Amikor utoljára vajákkal volt dolgom, arra kapott megbízást, hogy pucolja ki Lyria mocskát; már azokat a seggfejeket, akik a háború után ottmaradtak a Feketék helyett - vágott egy fintort, ahogy felelt a férfi kérdésére. Ejh, vajon mi lehetett azóta a Nyanyájával? Nem tudott soká időzni ennél a gondolatnál azonban, ugyanis hamarost visszatért a Törpanyó, és amolyan tenyeres-talpas kocsmárosné módján lecsapta elibé a teli korsót. Az alacsony asszonyság kihívó mosolyát látva nem állhatta meg, hogy maga is el ne vigyorodjon, s csak felszegte állát. - Hn! Na idenézz! - mondta, azzal megragadta a korsót, és tisztességesen meghúzta... ...Nagyjából a három és feledik kortynál kezdte úgy érezni, hogy nem sört, mint inkább olvadt acélt döntött le igen vehemensen, s ezzel a felismeréssel csapta az asztalra a korsót, aztán előre dőlt, s szájához kapva köhögni kezdett - ha nem egyenesen fuldokolni. - Azt a... kibaszott... kurva istenit... hogy azt a... szájbakúrt... tetves picsáját... mi a franc ez?! - krahácsolta nehezen, ahogy felpislogott a törpanyóra - bár nem sokat látott belőle, úgyhogy gyorsan kitörölte a könnyeket a szemeiből kézfejével. Mire végre összekaparta magát, azt talán fel se fogta, milyen jó tanácsokkal látta el addig Clad a szófukar urat a pultnál a borválasztást illetően.
Vigyorogva villantja kis fehér fogait a medvemberre, amolyan még szép hogy tudom, hát mit is képzelt kend fejjel teszi mindent. Biccent is a megállapításra amolyan jólneveltség mintaképeként, de utána hagyja, hogy klikkesedjenek a vendégek, még úgy sem kezdenek, elvégre, bizonyos mennyiségű alkohol kell, hogy igazán élvezetes ne pedig túl gyors és nevetségesen könnyű legyen a verseny. Abban semmi izgalmas nem volna. Természetesen ha valaki pultos után óbégat, Tissa fog menni, de amíg nem hívják, addig nem zavarja a vendégeket, csak ha igénylik. És van is valaki, aki nagyon igényli is a segítségét, így amikor elrendez mindent, egy tálcácskára tölt néhány kisebb boroskupába, mintha elméretezett tojástartók lennének, de amúgy ezek a kóstoló poharak. Éppen két korty van mindegyikben. Öntött ki fehéret és rozét is, meg persze vöröset, 20, 30 és 50 éveset, illetve a legsötétebb, már-már feketébe hajló vörös nedű pedig a matuzsálemi bor. ezeket egy tálcára pakolva poroszkál vissza a kérdezőhöz és elétéve a tálcát, mondja el, melyik nedű melyik is. - Hoztam mindbűl, mert bár lehöt, hogy a kisacconka vereset iszik, meglehöt hogy nem kóstúlt míg finom fehíret. Van rozí is, amolyan nőjes itóka, de ha igazi ínyönc a kisacconka, akkor a matuzsálemi borocka is jó lehet. Ez itt e, a sütít. Bár..annök borsos ára vagyon. Kóstulgassa csak. Nehogy rosszut vegyön. - Mert amúgy Tissa komolyan veszi ám, hogy ne csapja be a vásárlót. Elmondja a véleményét, hajlandó kóstolókat is bizosítani, így még nem igen volt olyasmi, hogy rosszat vettek volna nála, maximum az ifjú nem ismerte úgy az aráját, ahogy kellett volna, de az nem Tissa és nem a bor hibája volt. Az időközben belecsipogó férfi szavaira is bólint. Mutatja a balról a harmadik ivóalkalmatosságot. - Amirűl a naccság beszíl, az ez itt ni. Húsz évös. –Mutat rá a szóban forgó borra, aztán jobb híján kivárja, amíg a másik átrágja magát, vagyis, átissza magát a kínálaton, miközben a kis suhanc.. nos.. nagy suhanc most már. A törpasszonyság nevetve csap a térdére, még a könnyet is kitörli a szeméből. - Az ott e, mahakami ser, kiccserkész. A legjubb és legerűsebb ser a világon, egyenösen Mahakam tárnáibúl. Úgy e látum, ez neköd erűs nagyon. Mit szónál a mízserhez kölyük? – Kérdi elmélázva, mert hát úgy fest, ezt nem fogja tudni meginni a gyerek. Bár azért a kézfejét a fiú arcához érinti, nézve, kezd-e sülni a kis fejecskéje az alkoholtól. - Hozok neköd pogácsot, a sült förtályórát odabönt lösz még. – Mondja, avval a konyhába veszik alakja, és egy fatányéron sajtos, burgonyás és töpörnyűs kis falatnyi hamuban sült pogácsákkal tér vissza.
- Kössük össze a kettőt és meglátjuk, hogy pár korsó után mennyire találod el a táblát. - kacsintok a lányra. Magamban biztos vagyok, hogy jó pár korsó kell, de őt még nem láttam inni. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy meddig bírja. Közben az újonnan leült is bemutatkozik és hamar ki is derül, hogy ő is ott tanult, ahol Luna. Micsoda véletlenek sorozata zajlik éppen, bár hogy mennyire szerencsés, majd kiderül. - Szörnyek vannak és lesznek is. Mindössze néha túlzottan hasonlítanak az emberekre. - kezdek bele és kis szünetet tartok, hogy kiigyam a majdnem teli korsóm egy húzásra. Rég volt szerencsém ilyen jó sörhöz, túlságosan is rég. - A verseny meg... Úgy gondolom, hogy van egy kevéske előnyünk. - teszem még hozzá egy kis kacaj kíséretében. - Hozzon valami ételt is kend. - szólok oda a kocsmárosnak.
Luna ismét a harmadik társukra veti pillantását. A hangja, de még talán a mozdulatai is, bár a stílusa mintha kiforrottabb lenne... végül elmosolyodik, ahogy szemeiben megcsillan valami mélyen. Kétféle érzelem is kavarog benne, de végül az egyik felülkerekedik rajta, és vidám hangon szólal fel. -Mire fel a magázódás? Igen... valóban már több évtizede talán, de attól még a testvér az testvér marad. Luna hátradől a székén, felhajtja a meggysör maradékát, és az immár üres korsót visszahelyezi az asztalra, kicsit beljebb. Mikor a Medve ismét rendel, ő is felemeli a kezét. -Nekem jöhet még egy meggysör is. Igazad van, Drat, kössük össze. Kíváncsi vagyok, melyikőtök lesz az ügyesebb. -mosolyog ravaszkásan, fejét kissé félredöntve. -Most elgondolkodtam, mi lenne, ha megfűszereznénk még egy kis kihívással. Így magunk között.
Mikor a vöröshajú siheder haragosan elkáromkodja magát és élesebben csattintja le a korsót, ismét felé fordul, majd elmosolyodik és meglegyinti felé a kezét, afféle "ne aggódj, pajtás, menni fog az" jelentéssel. Komolyan emlékezteti Ruscora. Talán valamelyik testvére lehet a sok közül; sosem lehet tudni, hisz ez a világ is olyan kicsi, hogy hosszú évek óta először találkozott ismét a Griff iskolájából származó vajákkal. -Én igazából egy komolyabb üldözésbe vagyok. -feleli Veltynger kérdésére. -De nem untatnálak vele.
Hirdettetett egy kiáltvány: verseny lesz a házunk táján! Jelentkezhet minden sárkány, aki hét próbát kiállt már!
Mire a törp asszony kihozza a kóstolókat, dilemmám mások fülébe is eljut. Nem a vajákokéba, ők elvannak egymással, ám valaki más füle nagyon is nyitva volt. Eléggé ahhoz, hogy kérdésem hallja a nő felé, és még meg is válaszolja azt. Tekintetem a férfire emelem. A tanácsát a törpasszony meg is mutatja, melyik bor az, mire oda pillantok. Két bor érdekel igazán. Amit ajánlottak, és a matuzsálemi. Előbbit megfogom, orromhoz emelem, finoman bele szagolok, majd megízlelem. Érzem a gyümölcsös ízt elterjedni a nyelvemen, de ami azt illeti, számomra a legtöbb ital - a borokat is bele véve - csak egy olyan élvezeti tényező, ami nélkül tökéletesen megvagyok. Nem tudom már úgy élvezni az ízeket, mint régen. Talán a korral jár. Kicsit várok még, hogy apadjon a nyelvemen az íze a yelenainak, aztán a matuzsálemi bort fogom meg. Ugyan úgy teszek, mint az előbbivel. Megszagolom, megízlelem. Mondjuk úgy, nosztalgikus az íz. Habár emlékeket nem hoz fel, de azért emlékeztet a régi ízekre. Mindeközben műsoros a fogyasztás, ahogy figyelmem a fuldokló fiatalra siklik. Arca lassan felül múlja haját. - Köszönöm a tanácsot. - nézek fel ismét a harcosra egy biccentéssel. Ezután a kocsmásorasszonyra pillantok. - Elvinnék egy üveggel a Yelenaiból, és a matuzsálemből. - adom le a rendelést a nő felé. A pénz számomra nem akadály. Se Talgar "várkapitánya"-ként, se egyébként se. A grófság háttérbeli irányításához hozzájár az, hogy hozzáférek a kincstárhoz. Nem mintha egy másik kastélyt akarnék venni, habár elég drága bor a matuzsálemi, de nem egy egész vagyon. Oriannán pedig nem fogok spórolni.
A hírnök elfelejtette megemlíteni, hogy még Novigradból is eljönnek azért ide a vendégek, hogy válogassanak a törp hölgyemény italainak választékából. -Beletrafáltál. Nem szoktam egy helyen sokat időzni, maximum amíg a munka tart, amivel megbíznak. -ismét iszom a fakupából. Bólogatok a válaszára, a háborúk után a dögevők összegyűlnek igen, de ha az értesüléseim pontosak egy ríviai vaják is részt vett a Yaruga hídi ütközetnél. Ha Xavier sikerrel végrehajtotta volna a gyilkosságot, akkor már a kontinens szinte egésze a birodalom hatalma alatt állna. Felhúzom a szemöldököm a tényre, hogy az oxenfurti SER- és Szeszipari Tanszík-ben minden is van. már vagy egy bő évtized óta nem ittam olyat, remélem akad még jó pár üvegje belőle. Egyelőre mégis kivárom, ha esetleg a férfi is szándékozik olyat venni akkor ne vegyem meg előle az utolsó bontatlan üveget. -Igazán nincs mit. Clad vagyok, ha tovább tervezel maradni és nem csak bort venni jöttél, akkor szívesen látunk az asztalunknál. Ugye Fritz? Fritz?! Fritz krákogására és fuldoklására aggódva fordulok vissza. Megkapta volna a csirkét és a nyakán akadt a csont? Amint meglátom az asztalra csapott korsót rögtön rájövök, hogy a mahakami sör volt a bűnös. Elmosolyodom a szitkozódásán és a szeméből kiforduló könnycseppeken. Mégis jobban járt volna a málnalével. -Még egy bikát is leterítene, nem szégyen, ha nem bírod! – a hölggyel együtt nevetek. Miután a kocsmárosasszonyság visszatér az asztalunkhoz pogácsákkal diszkréten egy kérdést intézek hozzá. -Akad még abból a borból pár üveggel, amit említettem? Közben a céltáblát vizslatom, majd meglátjuk hogy fog sikerülni. Csalni nem akarok, na meg jól tudom, hogy a vajákok medálja rögtön elárulná a kilétem még a legapróbb mágiahasználat után is.
Jegyzet: ...
A hozzászólást Claidim Aeld Hostirt összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Május 02 2020, 21:46-kor.
Bíbicnek volt már néhány nem túl ragyogó ötlete élete során - de azért a meggondolatlanul kikért sör is igen előkelő helyre került ezen a képzeletbeli listán. - ...Jó lesz az... - krahácsolta a törpasszonynak, amikor amaz felvetette a mézsert - s ha a Törpanyó az arcára szorította a kézfejét, érezhette, hogy azért rendesen hatott már rá az alkohol, már három korty után is. (Hogy most attól-e, vagy az iménti fuldoklástól vörösödött ki úgy a feje, az remek kérdés.) - ...Ilyet többet nem fogok inni, az hétszentség... - felelte Clad vigasztalására némi fintorral az arcán, az ezüsthajú vajáknő integetésére csak legyintve, hogy azért megmarad. Bár azért, mi tagadás, elég rendesen megszédült már most... Izgalmas lesz így az a célbadobálás, az biztos... Szerencsére a Törpanyó hamarjában visszatért egy adag pogácsával, Bíbic pedig rögtön ki is kapott egy tepertőset, hogy azzal enyhítse az iménti ser ízét - meg az éhségét is - s tisztes méretű falatot harapott belőle. - Hmmm, emmá' hobbam teffik! - szólt oda a törpnőnek aztán.
Figyelme a medvére pontosult annak válasza miatt. -Valóban, mily bölcs meglátás…- mondta miközben egyszer csak a termetes beszélgető partnerről volt mestere jutott eszébe. Drathich ivászata lenyűgözte a sokat látott vajákot és el sem akarta hinni, hogy képes lesz meginni. Aztán mondandóján ő is jót kacagott. Ezután Luna felé fordult és megjegyzésén jót mosolygot. - Igazad van. Jó látni, hogy még vagyunk egypáran. - jegyezte meg és körbe nézett a kocsmába és sörét szorongatta. Furcsa véletlennek kezdte vélni azt, hogy ilyen sok vaják gyűlt itt össze. Nézelődését Luna zavarta meg mondandójával. - Én majd kicsit később rendelek, bár a részeg kés hajigálás igazán vonzón hangzik. – a mondat végén egyszer csak felnevetett mivel már több szituáció is átfutott a fején. – Szabad csatlakoznom ehhez a kihíváshoz? – kérdezte kíváncsian.
A szomszéd asztalnál ülő fiú krákogása juttatta eszébe azt, hogy csak csínján az ital gyors leküldésével mivel jól ismeri kedvenc nedűje csodás tulajdonságait. Ismét kortyolgatni kezdte sörét, de megint lekellet tennie Luna új mondandója miatt. -Pedig igazán érdekesnek hangzik. Ha van időd és kedved hozzá akkor szívesen meghallgatom. Egyébként hallottad, hogy újra építették Kaer Seren-t?
A választ hallva, szinte az egész törp egy csillogássá vál. Zene füleinek! Jaj, tényleg.. a zene! Hát ez volt neki annyira furcsa. Rosszallóan néz a lant irányába a sarokba. A manóba, ezt orvosolni kell. De előtte! - Kiválú választás köndnek, mánis megyök csomagúlni. A doboz ajándúk lesz, így e ni 410 oren lösz. - Jelenti be előre az árat és nem is csalt, ezek szerepelnek az itallapon is, sosem másítja meg azt a saját szakáll…borostájára. Elszalad a pogácsáért és kicsit körbeforgatta a csirkét is, hogy egyenletesen süljön, meg persze hogy az ínycsiklandó illata kiszökjön a kemencéből és kezdje el piszkálni a népek pocakját. Hozza is a pogácsát a kölyöknek, mikor is a társasága szól oda hozzá. Kicsit közelebb hajol is, ahogy fülel, aztán bólint az úrnak. - Hogyne vón. Nem sok, de vón még. Eccerre 5 palackkal szuktam tartani a ritkábbakbúl. Még van, köndnek is köll? 10 oren egy palöck. – A válaszhoz mérten fogja kihozni a kért mennyiséget a pincéből,de el is indul az említett hely felé. Közben elviszi a kínáló tálcát és visszamenve a söntéshez éppen elkapják őt. - Mán is adum, pöllanat. – Veszi el a kiürült korsókat és újratöltve őket koccannak a vendégek előtt. az étek kérdésére már megvakarja a fülit. Hát ez így elég tág fogalom. Maga mögé a faragott fatáblára mutat, ahun az étlap van. - Osztán milyöt kér könd? Sertőshas vagy űzbak? Csirek vagy nyulat? Vagy rágolódni valűt, mint a pogács? – Amint megkapja a választ, bólintva veszi tudomásul és közli, hogy kábé 20-30 perc lehet, míg elkészül, hiszen itt frissen sül minden, (kivéve a rágcsának való pogácsák, mert azok nyitás előtt sültek ki) így kicsit várni köll rájuk. Közben lemegy a pincébe és kihozza a kért palackokat, saját készítésű kis faragott mini ládácskákat bélel ki szalmával, és arra fekteti a palackokat. Betakarásul még egy marékkal tesz rájuk, aztán a fedelet rájuk ütögeti a kis kezével, hogy védve legyenek. Így megy vissza egy, vagy ha a másik úr is kért, akkor két dobozzal az asztalhoz, meg persze egy másik korsóval, amiben oxenfurti mézser van, azt rakja a suhanc elé is első körben, másodban meg a férfi(ak) elé a doboz(oka)t. - Íne tössík. Nöm fög eltűrni. – Jelenti be buszkén, aztán ha elszámolnak az orenekkel, szalad is be a konyhába a mahakami serrel, amit a kissrác nem tudott meginni, odabent aztán, mert hát nem pocsékolunk, lehúzza és a mosogatódézsába dobja a korsót, hogy aztán menten összedobja a kért ételt, amit a söntésnél kértek az imént és kicaplatva a kemencéhez tolja is bele. A csirkének még pár perc, talán a következő fordulóban tudja majd kivinni.
- Üzbak jó lösz. - mosolyog a kis törpre kicsit játszadozva a tájszólásával, ami lehet, hogy nem túl szép dolog, de reméli, hogy nem fog megsértődni. - S mégis milyen kihívásra gondolsz Luna? - teszem fel a kérdést és iszom, ha közben újra lett töltve a korsóm. Kezdek belemelegedni ebbe az ivászatba és hol van még az este vége. - Kaer Saren. - gondolkozok el és emlékeimben kutakodok egy kicsit - Talán nem lenen rossz dolog Haern Caduch-t is kicsit helyrepofozni. Bár nem tudom, hogy a sok mihaszna mit hagyhatott meg belőle. - gondolkodok hangosan. Tekintetem a kölyök felé irányul, akinek mintha máris sok lett volna az alkohol, pedig ha egy korsót ivott volna eddig. Mai fiatalok. Nagy a szájuk, de hamar a padlóra kerülnek. Remélem a kettő mellettem ülő jobban bírja a dolgot.
Hirdettetett egy kiáltvány: verseny lesz a házunk táján! Jelentkezhet minden sárkány, aki hét próbát kiállt már!
A törpasszonynak azonnal felcsillan a szeme, amint megtudja, hogy rögtön két bort is veszek. Gondolom nem a fogyás, mint inkább a bevételnek a gondolata lángolt fel szemei világában. Tény, drága ital. De ha ezzel olyan mesebeli lesz az estém, mint Talgar tengere Orianna számára, akkor megéri. Elő is veszem az érmékkel teli erszényem, és a söntéshez lépve ki is számolom az értéket. Egy oren nem sok, annyi se hibádzik. Röviden hálámat fejezem ki a férfinek, aki erre bemutatkozik, immár nekem is, és az asztalhoz invitál. Egy pillanatig megfordul a fejemben, hogy elutasítom az ajánlatot, és inkább fogva a borokat tovább állok, de még nem kezdett el senki játszani. Lemaradni pedig nem akarok a versenyről. Érdekel, mit hoz össze a három vaják. Felállok tehát a székemről, és megfogva köpenyem, és fegyvereim, csatlakozom a sihederhez, meg a zsoldoshoz. - Marcus Grihence. - mutatkozom be biccentve. A rangomat nem teszem hozzá most a bemutatkozáshoz. Szükségtelen információ lenne mindenki számára. Amint megjön a gazdasszony a borral, megfogom a dobozt. - Köszönöm. - megnézem a szépen faragott, fából készült tákolmányt. Ellenőrzöm tartalmát - rossz szokás talán mindent ellenőriznem -, majd ha megbizonyosodtam arról, hogy minden rendben van, már pedig rendben van, lerakom a kardom hegye mellé a dobozt. A földön nem lesz baja, annál lejjebb nem eshet. Közben figyelem is, ahogy Clad is megkapja a maga dobozát. - Borkedvelő? - kérdezem, miközben figyelem, ahogy a gyerek tömi magába megkönnyebbülten a pogácsát. Érdekes egy jószág.
-Nem, ez az információ elkerülte a figyelmem. -egy biccentéssel köszönte meg a törpasszonynak a kiszolgálás, és elégedetten kortyolt az újabb teli korsó sörből. Már érezte az alkohol jótékony hatását, amint elkezdi elméjét kinyitni, mint egy virág a szirmait. Mikor letette a korsót, folytatta. -De az utam most végül is majdnem arra felé vezet, egy kis kitérő nem árt. És talán szerencsém is lesz út közben. -néz fel akaratlanul a medve felé, aki értheti, miről beszél. Mikor arról esik szó, mire gondolhat pontosan a kihívás címszó alatt, sejtelmesen elmosolyodik, kicsit félredönti a fejét, de végül vállat von. -Kéne valami pluszt adni a dologhoz. Nem magába a játékba, inkább a jutalomba. Mondjuk a két vesztes fizeti a győztes teljes fogyasztását, de benne vagyok extrémebb ötletekbe is. Általában nyitott vagyok bármire, és ma este én is ki akarok már rúgni kicsit a hámból, bevallom. És hát két ilyen fess fiatal legény mellett igazán megtehetem, nem igaz? -kuncog kicsit édesen, újabb kortyot húzva a sörből. Gondolatait egyenlőre nem hagyja elkalandozni, bár szívesen megtennék; vajon régi mestere, aki ott volt mellette végig griffé válása során, él-e még egyáltalán és ott lesz-e a régi fészekben...? Nos, ezt majd meglátja, ha eljut odáig.
A nyakam merném tenni rá, a vörösödő fejét látva, hogy agyilag pár hónapot öregedett Fritz és most nem a bölcsülésre gondolok. -Pedig azt figyeld az idős medve vaják hogy issza, mintha baracklevet csorgatna le a torkán. Figyelem a vén vajákot aki kétséget kizárva megnyerné az ivóversenyt. Az ilyen ellen én nem fogok harcba szállni ivásban. Marad a célbadobós. -Csodás! Akkor a maradék üvegekkel kérném – mosolyogva húztam elő ismét az erszényem az oldaltáskából ügyelve, hogy még véletlen se Florenest húzzam elő. Mondjuk elviekben zsoldos vagyok. Az eszmék nem számítanak, oda megyek, ahol jobban megfizetnek. Kifizettem és amint elém tette a láda tetejét megemeltem, kiemeltem egyet közülük és a dobozt Marcushoz hasonlóan én is a földre tettem az üveget pedig az asztalra. -Felnyitná nekem? – kiálltok a törp után. Nem vagyok úr, tudom hogy kell felnyitni egy bort, ha nincs kéznél dugóhúzó, most mégsem akarom bemutatni a leleményességem. -Így van, azt mondják ez az istenek itala! De találkoztam már olyannal is amitől úgy érzed magad, mintha a pokolba kerültél volna. Te milyen nedűt kedvelsz? Sok időt töltöttem Kovir és Povissban, ismerem a dialektust és újonnan csatlakozott ivócimboránk hangjában is véltem felfedezni apró utalásokat, hogy vagy sok időt töltött ott, vagy ott született.
- Hn, azt, baracklevet! - cehhent fel cinikus mosollyal. - Azért a vajákoknak könnyebben megy az ilyesmi! - jegyezte meg, majd vett egy nagy levegőt, s megrázta vörös üstökét. Jól kupán vágta az a ser, azt a kurva istenit! De ha ivásban nem is tudna versenybe szállni egyik vajákkal se, azért célbadobásban még van esélye - meg igazán tisztességes gyakorlata is. A mozdulat viszont, amivel Clad előhúzta az erszényét, nem kerülte el a figyelmét - nem mintha annyira ki akarta volna rabolni a férfit, de hát a szokás nagy úr. A csilingelő talléroknak meg sose tudott ellenállni - bár azért ha már összehaverkodott ezzel az alakkal, csak nem fogja elcsórni tőle a pénzét. Hanem az a különös, szófukar úr, aki csatlakozott az asztaltársaságukhoz, inkább tűnt olyasvalakinek, akit lelkifurdalás nélkül meg tudott volna kopasztani - és a páncélját, meg az imént bevásárolt borait elnézve, lett is volna mit elcsenni tőle! - Fritz - mutatkozott be Marcusnak egy biccentéssel szintén, ám hamarosan a figyelmét inkább Törpanyó frissiben hozott pogácsái vonták magukra, s jóízűen el is nyammogott egyet, míg a beszélgetésükre fülelt.
A medve morgó, mély hangját igazán hatásosnak vélte figyelem felkeltés céljából. -Mond csak mikor jártál utoljára a barlangodban, medve? – kérdezte bohókásan miközben szeme a sürgölődő forgolódó törp asszonyon volt, akit csodált szorgalma és üzleti érzéke miatt. Figyelme ezután újból Luna mondandójára terelődőt. - Az én utam a fészekbe visz. Jó lenne, ha benéznél valamikor mivel el kéne egy kis segítség. Képzeld még fiókáink is vannak. Szeretném őket jól kitanítani, de úgy hiszem tőled is tanulhatnának valami hasznosat. – mondta és bele kortyolt italába valamint ivásközben Lunát hallgatta. - Jól hangzik bár most sajnos lyukas az erszényem… de extrémebb dolgokban szívesen benne vagyok. – mosolyra húzta száját és újból megszólalt. – Talán csapatban is próbálkozhatnánk…- szólalt meg hangosan gondolkodva.- Kihívhatnánk a másik három illetőt...
Na hát ez a nap eddig egészen csodásan megy, annyira telik az idő, hogy lassacskán szürkül odakint a táj, de azért még a koromsötéthez nem értünk el. Majd most, mostantól kezdődik csak az igazi kocsmás móka, úgy biza. De arra valóban nem számított, hogy ma ilyen borbizniszeket fog kötni. Holnap üzennie kell a beszállítójának, hogy újabb borocskák fognak kelleni. Ami a macerásabb, az a matuzsálemi borocska lesz. Na de hiszen, ennyi orennel, amit egy íccaka alatt megkeres, majd… majd! Miutén ezt szépen elrendezte, emgy is vissza a söntéshez intézkedni tovább, hátha kitalálta a pribék, hogy mit enne. A válaszra csak az egyik szemöldöke emelkedik meg a magasba, amolyan kérdőn. - Kústúlgatul engömet bundás muskútli? - Kérdi mintegy mellékesen, de végül csak szusszan egyet és hátramegy az őzet elkészíteni. Citrommal és petrezselyemmel, meg persze lila káposztával és tört pityókával készül az eledel, de először csak az őzcomb megy a kemencébe, fűszerezve és citrommal meg petrezselyemmel megrakva. Közben a pitét is hozta magával és betolta, miközben a csirkét pedig kivette és mellékelve vellát és kést a fiúcska elé pakolja. Jó illata van no, Tissa nagyon is tud főzni. Elvégre, muszáj is neki fogadósként jó étkeket csinálnia és eddig még nem is volt rá panasz. Már olyan, ami mérvadó is volna, mert kekeckedésből próbálkoztak, csak aztán tört krumpli helyett törött tojások lettek. A dobozok leszállítása után meglepetten pillant az egyik pasasra, de hát, ha a vöndíg így akarja… vállat vonva biccent, és a kis zsebéből előhalássza a dugóhúzót és kiszabadítja a palackból a szellemet. Vagyis, a borocskát. Most minden megy a maga kerákvágásában, nem sokkal később, talán valamivel több mint fertályóra, az őz is elkészül, kihúzza a kemencéből, és még a konyhában rápakolja a lilakáposztát és a tört pityókát is mellé, emígyen viszi a vendég elé, meg persze a vella és a kés sem marad le. Rá egy olyan öt percre a pitét is kiszedi a sütőből, az pedig a kis suhanc elé repül, ahová való is. Időközben persze mindenkinek töltött újra mindent, ha kérték. Vagy ha látta az üres korsókat a magasban. Viszont, eljött az a pont, hogy haladni kőne. - Köhhöm! Mélyön tisztölt publikátum! Küszünüm, hogy elgyüttek eme nemes napon a versönyre. Mahakami Neftissa a böcsületes nevem, éne vezetöm az ivót és emöllött ékszerísz is vagyuk. Ez csak azír fontus, mert a díjhuz van köze. – Állítólag elég híresek az ékszerei, de őszintén szólva sosem tesztelte a dolgot, vannak, akiket így se úgyse érdekelnek az ilyesmik s bár tény, hogy a felső tízezer a fő ügyfélköre, azért lejjebb is található a gyártmányaiból. Egy kis fa tálcácskát vesz elő a söntés mögül, amire fel vannak madzagolva a nyeremények. Mint Tissa munkái, és hát igen, elég jók. Van közte türkiz kövekkel, indás motívummal készült bronz bross, ezüstből készült, zafírral ékelt virágmintás fésű, szőlőlevelekkel és kacsokkal mímelt fekete bőr kesztyű némi smaragddal a csuklónál, és rubinnal ékesített aranyozott dísztőr. Persze a kövek valódiak, de nem túl nagyok. Nyilván egy nyereménybe nem tesz csilliókat érő öklömnyi drágakövet, de ilyen kisebbeket igen. - Szúval, aki nyör, az innen választhat valamöt ingyön. – Ami azért nagy szó, mert ennek mindegyike legalább a matuzsálemi bor árának környékén mozognak. aztán kitér a szabályokra, illetve hogy mi a pontszámítás alapja, plusz bemutatja a dobótőröket, mert hát nem lehet sajátot használni. ezek egyszerű, tökéletesen súlyozott acél tőrök. - No, kinök vón kedve játszanö? –
- Nehogy többet akarjon a szarka, mint amennyit elbír a farka. - kacsintok rá Luna-ra és intek a fogadósnénak, hogy hozza a következő kört, mivel egy újabb nagy korty késrétében ürült ki a kórsom. - Fiatal.. Talán máris megártott a sör? - nevetem el magam. Messze vagyok én attól, már nagyon is messze. Bár a lehetőségem megvolt, hogy ismét közel legyek, de nem éltem vele. Így utólag, nem lett volna annyira rossz dolog. Mindössze pár dolgot kellett volna beszerezni egy varázslónőnek, amik biztosan nem voltak könnyen megszerezhetők. - Ennyire nyerni akarsz Velt? - kérdem az másik vajákot miközben a fogadós elmondja a mondandóját. Eddigre már jól is laktam és azt kell mondjam, megjegyzem a helyet, hátha megint erre tévedek. Sosem tudni, hogy merre visz majd az utam, így sosem árt, ha ilyen fogadókat észben tartok. Sajnos a kihozott nyeremények számomra túl sokat nem érnek, így nem is nagyon figyelem őket. Bár a tőr nem tűnik rossznak, főleg, ha kellően éles és erős a pengéje. Bár, hogy mégis mire lehetne használni? Valahogy nem látom magam előtt, amint egy vadat dolgozok fel vele. Végül felállok és a felettébb érdekes céltáblát kezdem el vizsgálni kezemben a sörrel.
Hirdettetett egy kiáltvány: verseny lesz a házunk táján! Jelentkezhet minden sárkány, aki hét próbát kiállt már!
Oda ülve figyelem, miként kapja kézhez több üvegnyi borát a férfi. Miért ilyen olcsó, ha ilyen ritka, és egyből felvásárolja a készletet? Mindegy is, nekem elég ez az egy üveg, plusz a matuzsálem. Nézem, miként kiált a törpnő után. Megtehetném, hogy nemes egyszerűséggel, egy ujjal betolom a dugót az üvegbe, és megszűnne a probléma, de erre valószínűleg ő is képes, és még is inkább kivárja, míg a nagysasszony ide tud szaladni a húzóval. Az "istenek itala". Hmpf. Valószínűleg ezért nem akarja csak akárhogy kinyitni. Kérdésére kissé megrázom a fejem. - Nem mondanám, hogy sokat alkoholizálok. Az időm nagy részét szolgálatban töltöm. - mondom rövid magyarázatként, miközben tekintetem végig fut újra a csehón, és a jelenlevőkön. Elkapom a Fritz nevű gyerek fura kutakodó pillantását is, mire gondolkodni kezdek. Egy ilyen koszos gyereknek kétlem, hogy lenne pénze olyan ebédre, amit megrendelt, meg serre, amit csak a törpasszony eszébe jut. Azt is kétlem, hogy az anyja adott neki orent, ha van egyáltalán neki olyan. Szóval vagy kolduskirályfi, vagy egy tolvaj, aki a munka gyümölcsét élvezi. Utóbbit könnyebben nézem ki belőle, a stílusával együtt. - De ha választanom kellene, a bort jobban kedvelem a sörnél. - fejezem be kis szünet után a választ a férfinek. Meg sem kérdezem, hogy ő mit szeret jobban, azután, hogy most vett több üveggel egy borfajtából. A szomszéd társaság hangos gondolatai azonban kis sóhajtást fakasztanak belőlem. A legkevésbé sincs kedvem játszani a társasággal. Már az is csoda, hogy egyáltalán egy asztalhoz ültem velük. Figyelem, miként szolgálják fel az étkeket a gyereknek, gondolataim közben egy bizonyos hölgy körül forognak. Egészen addig, míg meg nem hallom Neftissa fogadót keresztülhasító hangját. Kissé fülsértő számomra. Nem a tájszólása, vagy a mikéntje, hanem a hangereje. Kisemberbe sok levegő fér. Figyelem, ahogy felvezeti a versenyt, és a díjakat. Habár szép minden, ami ott csillog, még sincs semmi, ami felkeltené az érdeklődésemet. Azt azonban megjegyzem, hogy Neftissa kézügyessége vetekszik egy tündéével, ha később ékszert szeretnék tőle venni bor helyett.
Luna kissé hátrafordult, megnézve a másik asztalnál tévelygő társaságot, akik azóta szintén háromra szaporodtak. A siheder vörös srác, akinek az arca már felvette szinte a haja színét, és két termetes, mellesleg igen csak jóképű férfiú, akiket valljuk be, nem rúgna ki az ágyból. A vajáknő kortyolt egyet a sörből, majd kicsit jobban lecsapta a korsót. -Egyetértek. Hé, jóurak! Van kedvük egy kis csoportos versennyé alakítani a késdobálást? Majd Veltynger felé fordul, szemei kissé ámbár már csillognak az eddig megivott alkoholtól. Kaer Seren vagy akár a többi iskola állapotához nem igen szól hozzá, csendben hallgatja a férfiak diskurzusát róla, de mikor a fiókákra terelődik a szó, ő maga bólogat csupán kicsit, mielőtt kicsit elgondolkodva hümmögne egy sort a dolgon. Végül vállat von. -Kétlem, hogy pont tőlem tanulnának akármit is, de... szívesen segítek, legyen. Tartozom ennyivel annak a helynek. Csak előbb megkeresnék valakit. Remélhetőleg mihamarabb megtalálom... Tekintete kicsit a sör felületén marad. Rusco... merre lehetsz, te ebadta kutyafajzat? Meg akarlak találni...
Mikor Neftissa, a törpasszony felemeli hangját, Luna kíváncsian fordul felé, fél könyökével a széke háttámlájára támaszkodva. Meggysöréből mostanra megint már csak egy korty maradt, amit meg is iszik a verseny ismertetőjét hallgatva; majd később, ha a törpasszony ráér, ismét jelez neki, hogy ezúttal viszont áttérne a mézsörre. Az jóval lágyabb, édesebb, jól fog esni a meggy enyhe keser íze után. Végül összecsapja tenyerét és kicsit megnyalja ajkait; akárhogy is döntöttek végül a férfiak, miként zajlódjon a verseny. -Maximum a tőr mozgatja meg a fantáziám, már ha használható valamire azon kívül, hogy felkelti a figyelmet. De ha más nem, nehezítsük meg odaát a legények dolgát. Dolgozzanak meg a csecsebecsékért, amiket aztán az ágybavivendő nőcskéknek vihetnek. És lévén az alkohol már eléggé a fejébe szállt, kuncogva teszi hozzá alig hallhatóan: -Engem mondjuk ezekkel még nem lehetne elcsábítani, de, az én vagyok. Előbb izgulok fel egy gyönyörű paripa látványára, mint ezekre.
-Persze hogy könnyebben megy, mérgeket nyelnek egész álló nap. A másik asztalról elveszem a poharat, amiből Marcus kóstolgatott és töltök neki is a felnyitott borból, nem azért vettem ennyi üveggel, hogy rejtve egymagam igyam meg, ha marad és túlélik az utazást az odúba viszem őket. -Én is, de néha engedhetünk a katonás rendből, ennyit megérdemlünk mi is néha napján. Merre szolgálsz, ha nem titok? Hol fizetnek ilyen jól? Érdeklődtem, hiszen nem kevés pénzt fizetett ki egyetlen borért. Könnyen megengedheti magának ezek szerint. Szinte észre sem vettem, hogy elszaladt az idő és lassan kezdődik a verseny. A madzagra fűzött ékszerek felkeltették a figyelmem. Nio biztos örülne a bőrkesztyűnek vagy a tőrnek, már csak ezért érdemes megpróbálnom. Ha mégsem sikerül nyerni, akkor talán rendelek tőle egy még ezeknél is szebb darabot. Lehúzom a maradék bort a kupából. Kicsit megcsapott már az alkoholmámor, de a céltáblát, talán még eltalálom. -Ki nem hagynám! – mosolyogva emelem fel a kezemet, akár egy kis diák.
Na, épp időben - gondolta Bíbic, mikor Törpanyó kihozta a sültscsirkét. Nem is tétovázott soká, rögvest nekiállt a fűszeres, illatos sültnek, s meglepően rövid időn belül el is tüntette az egészet, szőröstül-bőröstül. Jóízűen befalta a szárnyacskákat, a zsíros combokat, a fehérre sült mellyet, elropogtatta az aranybarnára sült bőrt, s elrágcsálta a csontok végein kínálkozó porcogókat, mellé pedig elkortyolgatta azt a mézsert, amit a törpasszonyság hozott neki a mahakami ser helyett. Határozottan kevésbé égette a torkát, és ahogy jóllakott, mintha a feje is kicsit kitisztult volna. Az isteni meggyes pite végére pedig már teljesen készen állt a megmérettetésre, arcán jóllakott napközis vigyorral nyújtózkodott egyet, mikor is Tissa előlépett, hogy kihirdesse a verseny szabályait - meg a nyereményeket. Hinnye, azok a nyeremények! Mennyi szemkápráztató, csillogó csecsebecse! Az a bross! A smaragdos kesztyűk! Be sajnálta, hogy a fésű ezüstözött volt - ide megmondta, volt szeme ugyanis az ilyesmihez. De az a tőr...! Az volt ám az igazi! Csak győzzön választani, ha megnyeri majd a célbadobálást! - Én se! - csatlakozott az előtte felszólalóhoz, rögtön fel is állva a székről. Aztán gyorsan meg is kapaszkodott annak támlájában. Ejnye, pedig ülve már egészen szilárdan állt a világ körülötte! Azért igyekezett megvetni a lábát a padlón. - És azt mondom, egyesével nagyobb móka! Meg utána senki nem verekszik össze a nyereményen - tette hozzá vigyorogva, ahogy elpillantott a vajákok felé.
Asöröket elnézegetve szörnyen szomjas lett a vaják de sajnos nem volt túl sok pénze így ezt a kört is kénytelen volt kihagyni, bár szíve szerint mely egyes élőlények szerint nem létezik szívesen vedelt volna kakaskukorékolásig. Így csak a korsója alján lévő kevéske nedűvel tudta beérni. Majd tekintette újból vaják társaira terelődött. -Ugyan Drathich, ez még csak a bemelegítés. Ennyitől még böfögni sem lehet rendeset. – mondta kissé részegesen és rájött, hogy túl gyorsan itta a fenséges nedűt. Majd ismét Lunára terelődött figyelme, aki épp a szomszéd asztalt kérdezgette a versenyről. A vaják hölgy hangján tisztán érezhető volt az alkohol hatása melyen ennyi ital után meg sem lepődött. -Köszönöm, szívesen láttunk a fészekben és sok szerencsét kívánok a kereséshez. Ha segítségre lenne szükséged szívesen segítek. – jegyezte meg Luna mondandója után. Majd figyelme a fogadósra összpontosult és a közben a Vethez szóló medvére. -Ilyen csecsebecséket jó pénzért el lehet adni és nekem jelen pillanatban jól jönne egy kis pénz, de ha nem nyerünk az sem baj legalább jól szórakozunk. – mondta és a maradék sörét is kiitta a korsóból. Figyelme ezután a céltáblára terelődőt melynek eltalálása lehet, hogy kissé nehézkes lesz számára de legalább jól fog szórakozni.
Úgy ahogy eddig is, kiszolgált mindnekit, akinl üres korsó volt, így amikor legközelebb arra pillantott, Luna is megkapta a mézserét, ahogy kérte. Közben azért elhagyja a söntést és a tábla felé kezd orientálódni. Páran a csőcselékből is kíváncsiak a versenyre, a tőrök az ajtó közeli asztalokra vannak helyezve és az átellen falra van a tábla felerősítve, illetve felállítva. nemátt hat lábról dobálózunk, fityfenékt, sok méterről. Kiejelntése után érdeklődve várja az ifjakat, egy két bugris próbálkozik is, de az egyik a tábla bal felső csücskébe talált be, a másik meg a falba a táblától fél méterre. Hát ez így gyalázatos. - Küvetkezű? - Tartja a tőrt a soron következőnek, s a medvemberre néz. Mintha amolyan balladai elvágyódással tekintene a táblára. Kissé felé tartja a tőrt, nosza te, kis simlis muskátli, jöcc-e? Ha nem hát nem, a bundás muskátli nem mozdul meg így a soron következőnek fogja adni, bárki is legyen az. Nosza, ott az egyszem nőstény, az ide kacsintgat. Tartja is neki, gyere csak. Három tőrt tud eldobni, ha valamelyik középre talál, egyből nyer, de ha nem fogja senki sem eltalálni, akkor a legtöbb pontot elérő játékos nyer. Aki csak akar sorra jön, időközben persze ő odamegy és kiveszi a tőröket, mert nincs belőlük 82 a házban. Némi röhögés és szerencsétlenkedés azír még belefír,de amúgy figyel rá, hogy lehetőleg senkinek ne álljon bele a koponyájába a tőr.
- Nehogy a végén a böfögés a vacsorát is magával hozza. - válaszolok Velt-nek. Habár valóban igaza van, ez még messze van attól a szinttől, amivel ki lehetne ütni. Bár van akinek bőven elég egy korsó is a törpék söréből. - Én is hasonlóan gondolkodtam a tanításról, de végül mégis elfogadtam az ajánlatot. Bár nálad bőven idősebb voltam akkor már. - szolgálók meg Luna szavaira. Ez is jó régen volt már, túlságosan is régen. Ám azon, amit a csecsebecsékről mond és arról, hogy neki mi az imponáló... Szavai hallatán felkacagok. A felém nyújtott tört, hogy dobjak is visszautasítom, meghagyom másnak, hogy dobáljon.
Veltyngerről emlékei erősen megkoptak az évtizedek során. Utoljára még a fészekben látta, azelőtt, hogy tanítómesterével kimerészkedett a kapukon túlra, és elindult volna nehézségekkel teli, önálló élete. Még jóval... a virágos lány előtt. Keze kissé megforgatja a piros gyöngyöt a hajában, majd az ajkát beharapva hátradől és int a törpasszonyságnak. -Hozna még egy kört itt a partneremnek is? Köszi! -vigyorog, majd megveregeti Velty vállát, még talán kicsit erősebben is, mint kéne. -Erre a vendégem vagy. Fáj látni, hogy szomjazol.
Kissé hintázva a székkel figyeli ezek után az eseményt a dobálással. Mikor ő következik, kortyol egy hatalmasat a sörből, letörli a habot a szája széléről kézfejével, majd felkel és magabiztos mosollyal, ámbár a szokásosnál talán nagyobb csípőmozgással lép Neftissához, hogy átvegye a tőröket. Kissé féloldalasan fordul a tábla felé, a tőrt kicsit magasabbra emelve a szeme vonalánál. Csuklójának laza mozdulatával dobja el, figyelve annak röptét, majd a másodikat és a harmadikat már ezekhez igazítva hajítja el. Akármi is az eredménye, kicsit lehunyja a szemét utána, majd visszatér a helyére és szinte lehuppan a székre, mintha már alig várta volna, hogy ihasson ismét. -Hajrá, testvér. -mosolyog a vajákra, mikor Veltynger elindul. Amíg a griff vaják dobál, a Medve felé fordul egy fél pillanatra. -Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy ha tanítani akarsz valamit, akkor háromszor jobban kell ismerned az adott témát. Na, de majd meglátjuk, mi lesz ebből. Nekem most még Rusco megtalálása az első... -emeli meg újra a korsót és húz belőle.
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
Vigyorogva villantja kis fehér fogait a medvemberre, amolyan még szép hogy tudom, hát mit is képzelt kend fejjel teszi mindent. Biccent is a megállapításra amolyan jólneveltség mintaképeként, de utána hagyja, hogy klikkesedjenek a vendégek, még úgy sem kezdenek, elvégre, bizonyos mennyiségű alkohol kell, hogy igazán élvezetes ne pedig túl gyors és nevetségesen könnyű legyen a verseny. Abban semmi izgalmas nem volna. Természetesen ha valaki pultos után óbégat, Tissa fog menni, de amíg nem hívják, addig nem zavarja a vendégeket, csak ha igénylik. És van is valaki, aki nagyon igényli is a segítségét, így amikor elrendez mindent, egy tálcácskára tölt néhány kisebb boroskupába, mintha elméretezett tojástartók lennének, de amúgy ezek a kóstoló poharak. Éppen két korty van mindegyikben. Öntött ki fehéret és rozét is, meg persze vöröset, 20, 30 és 50 éveset, illetve a legsötétebb, már-már feketébe hajló vörös nedű pedig a matuzsálemi bor. ezeket egy tálcára pakolva poroszkál vissza a kérdezőhöz és elétéve a tálcát, mondja el, melyik nedű melyik is. 
️️️️️️
