Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Hirdettetett egy kiáltvány: verseny lesz a házunk táján! Jelentkezhet minden sárkány, aki hét próbát kiállt már!
Figyelem, miként nyúl Clad a poharam után. Megvette a bort, és még is megakarja osztani velem, pedig nem is kértem. Érdekes. Kérdésére könnyedén válaszolok, mert nem titok sem a rangom, sem hogy honnan jöttem. - A talgari gróf várkapitánya vagyok. Bizonyos eseményeken a testőre. - ezzel megmagyarázom a vagyonom, a szűk időbeosztásom, és hogy nem iszom gyakran. Persze most kivételt tehetek, mint ahogy azt hangoztatja is a férfi. - Köszönöm. Maga szolgált valamerre? - viszonozom a kérdést, miközben megköszönöm a bort, és hallgatom a választ, ha kapok. Megemelve a poharat iszok a nedűből, majd figyelem, miként veszi kezdetét a játék. Én ugyan nem veszek részt benne, de a székről figyelem, miféle dobásokat hajtanak végre mások. Az ablak felé nézve azonban látom, hogy miként sötétedik be lassan, és egy kósza árny is jelzi nekem, hogy itt lenne már az ideje annak, hogy visszatérjek Toussaintba. Biccentek az ajtóba megálló csuklyás alak felé, és felkelve magamra kapom a köpenyt, meg a fegyvereket. Még egy ellenőrzés a borok és az erszényemet tekintve - enyves kezek mindenütt vannak -, s aztán elindulok kifelé a dobozzal a kezemben. - További szép estét, és jó szórakozást. - köszönök el azoktól, akik figyelnek, egy biccentéssel egyetemben, aztán kilépek az ajtón. Oda kint Juliennel találkozok, és lesétálok pár utcát, hogy kevesebb figyelő szem előtt nyisson portált magunknak.
A Fritz elé tett ételeknek íncsiklandó illata volt, de most egy falatot sem tudtam volna enni, mikor ilyen jó bor került a kupámba. Csak kigullesztett szemekkel figyeltem ahogy elpusztít mindent, ami a szájának az utjába kerül, akár a „scorch (perzselés, magyarul nem jut eszembe hogy volt)”. -Szinte gyomorrontást kaptam már csak attól, hogy néztelek elfogyasztani ennyi ételt. – megvakartam a homlokom. Mióta Novigradból elindult, azóta nem evett semmit ez a gyerek? Akkor talán még megérteném amiért ennyi mindent magába tuszkolt. Egy igazi várkapitánnyal van dolgom, azta… tényleg megfordulnak itt érdekes személyek és egyenesen Talgarból? Jók voltak a megfigyeléseim, de hogy a világ végéről ide Oxenfurtba eljött. Még sincs olyan szűk beosztása, mint arról beszámolt. -Zsoldos vagyok, mindig annak adom a kardom bérbe, aki a legjobban fizet. Testőrködés, háborúzás, pénzbehajtás. Egyre megy. Intek az újonnan megismert Marcus Grihence-nek. De van egy sejtésem, hogy ez nem az igazi neve, hiszen ilyen nevű várkapitányról nincs tudomásom. Felállva eléggé meginog Fritz lába a talajon, de nem látom szükségesnek, hogy támaszt nyújtsak neki. Reméljük hogy nem fogja nekidobni senkinek a késeket, se direkt, sem véletlen. A táblához sétáltam és elvettem Neftissa kezéből a késeket. Az első dobásom elég jól sikerült, a második meg a harmadik pedig kimondottan gyér volt. A tanulságot legalább levonhatom belőle. Ne menjek kémkedni, vagy bevetésre, ha Yelenai meggybor iszok. Bloede sheyss, na mindegy, a vaják lány már így is több pontot szerzett nálam, majd máskor megbeszélem a kocsmárosnéval a tőr rendelést. A kulcsot előkotrom a táskámból, amit még akkor dugtam bele, mikor Neftissa átadta és a borokkal együtt a kocsmároshoz sétálok és tizenöt orent nyomok a kezébe. -A kölyöknek is kérek egy szobát reggelivel erre az estére, de nem én voltam. – a fülébe súgom. A lehajolás nem tesz túl jót, nem sok hiányzott, hogy orra essek, de sikerült megtartanom magam egy közeli asztal sarkának támaszkodva. Felmegyek az emeletre, a négyes szobába. Letettem a földre a dobot én pedig az ágyra dobtam magam. Megéreztem a tenger illatát megint. -Nio….- motyogtam mosolyogva – áhh csak képzelődök. A másik oldalamra fordultam és elaludtam.
Jegyzet: Köszönöm szépen a játékot, nagyon élveztem
- De hát ha egyszer finom...! - pillantott Cladra méltatlankodva, majd elnyomott egy böffentést. Meg aztán, Novigrad óta csak egy-két almát vagy kiflit tudott elcsenni magának, az meg lófütty egy ilyen fejedelmi vacsorához képest! És különben is, az ember egyen csak meg mindent, addig, amíg van... Ha valamit, ezt jól az eszébe véste a háború alatt. A beszélgetést a talgari várkapitány és a zsoldos között csak félfüllel hallgatta, nem is igen tulajdonított jelentőséget neki - bár azt el kellett ismernie, hogy volt valami különös ebben a Marcus névre hallgató figurában... Meg nem tudta volna mondani, mi, de valamit csak érzett, ám ha ki is akarta volna deríteni, mi okozta a megérzését, a férfi elébb távozott - sajnos az erszényével együtt. Annyi baj legyen...! Majd nyer magának valami csinos, csillogó csodát a késdobálással! Már persze, ha nem akar kifutni a lába alól a padló... A vajáknő és Clad dobásait árgus szemekkel figyelte, szisszenve csak, mikor a szörnyvadász pontos találatait látta, ám amikor a zsoldos került sorra, a két silány dobást látva elvigyorodva ciccent. - Csak nem a fejedbe szállt a bor? - kérdezte pimasz mosollyal, aztán maga is a kezébe vette a három tőrt, s tántorogva a céltábla elé lépett, jobbjában dobásra készen tartva az egyik tőrt, s hunyorogva igyekezett célozni. - Na, az a szukafattya, aki rángatja azt a táblát, az engedje el, de kurva gyorsan, különben őt találom telibe! - magyarázta, annak ellenére, hogy a táblához hozzá se nyúlt senki, csak az ő szemei előtt táncolt a célpont - de legalább a kocsmabéliek jót derültek rajta. Még így is egész szépeket talált, de csak fintorogva dobta le magát a székre újra. - Hát ebből nem lesz nyeremény... - mormogta Cladnak, de minek okán nem érkezett válasz, körbepillantott, s csak most tűnt fel neki, hogy a férfi azóta távozott. Eh...! Annyi baj legyen.
A medve megjegyzésén jót nevetett és helyeselve bólogatót. Ezután búsan szemlélte az üres korsóját, de mikor Luna meghívta és megveregette a vállát ezerszer jobb kedve lett. - Köszönöm, de legközelebb én hívlak meg téged! – mondta és zsiványos mosollyal kacsintott. Ahogy a tömeg a céltábla köré gyűlt Vet érezni kezdte, hogy ez nem fog olyan rózsásan menne, mint hiszi. Ha tippelnie kellet volna, hogy ki nyer akkor Lunára teszi a voksát, de leges legvégül maga következett. Testvére bátorítása jól esett neki bár kissé még tartott a versenytől. Ahogy kezébe vette a kést elkezdett szórakozni vele s majd dobott. Balszerencséjére becsukta a szemét a dobáskor. Már le is pergett előtte ahogy bele áll a plafonba, de mikor kinyitotta szemét kellemesen csalódott. Egész szép találat gondolta magába és felkapta következő kést is. Melyet szintén elhajított bár ezt már nyitott szemmel. Nem is rossz gondolta magába, de ugyebár a csúcson kell abba hagyni. Legvégül az utolsót gondolkodás nélkül elhajította. A végeredmény igazán meglepte és kedve támadt öröm táncot járni, de félt, hogy még a végén tényleg kihányja azt a kevés tartalmat is, ami benne volt. Így csak visszabattyogott a helyére és lehajtotta az ajándék italt majd fáradtan az asztalra dőlt.
A lány szavaira csak biccent, milyen jólelkű ez a kis hógombóc, csapol is a köpenyesnek egy újabb ört, még mielőtt túlságosan is belebonyolódnának a versenybe, de persze ez a fő cél most. sorra jönnek a bátor jelentkezők, némelyikük egészen ügyesen dob, mások meg kicifrázták a falat. Tissa már filózik is, hogy azt holnap itt ki kell hogy javítsa, mert így lyukasan… hát mégse nyithat ki holnap este. A suttogott szavakra, csak elmosolyodik, no lám, milyen jófej ez a borvirág. Biccent is, elveszi az árát és a távozóknak int. Szíp ez az este no. - Szíp, szíp… hupsz… azt ottan nöm köllött volna. - Kommentálja néha, de aztán mire a köpenyes kerül sorra, már elfogytak a vállalkozó kedvűek. Középre senki sem talált be, így majd a pontszámok fognak győzni. Vel le is dobja az utolsó kört, Tissa jegyzetel, aztán gyorsan összead. Mosolyogva csapja össze a füzetkét, és a nyereményes táblával Vel mellé masíroz. - Gratálok! Kegyelmöd nyerte mög a versönyt, mi töccik innen naccság? –Paskolja meg a vállát és mutatja felé a táblácskát a nyereményekkel, melyek mindegyikén van egy kis cetli, noha tüzetesebb nézegetés nélkül nem látszik mi van rajta. De amúgy az áraik virítanak azokon a kis papírfecniken.
Luna tapsolt. Megtapsolta Veltynger dobásait, és széles, sugárzó mosollyal figyelte, ahogy visszatér közéjük. Persze valószínű, hogy az egészről elsősorban az alkohol tehet, ahogy ismét végigméri a férfit, majd lehúzza a maradék mézsört a sajátjából; ami kissé meg is szédíti. -Huhh! -szalad ki a száján, kissé megrázva a fejét. -Szép dobás volt, Velty. Főleg csukott szemmel, láttam ám. Kicsit hátradől, lehunyja a saját szemeit és mérlegel. Igen, határozottan megütötte már kicsit ez a mai italozás, elég lesz. Ha Rusco itt lenne, már elhúzta volna messzebbre, és közölné vele szigorú hangon, hogy ideje ágyba bújni. Még most is kajánul elvigyorodik. „Na, és kivel, Rusco? Tán veled?”. Imádta látni, ahogy a Róka erre elvörösödött, akár a haja. Mikor a vén Medve úgy dönt, ideje eltennie magát holnapra, a vajáknő kinyitja a szemeit és bólint. -Egyetértek. Neftissa, kedves, én is kérnék egy szobát. -mosolyog, majd valahogy előkotorja erszényéből annak árát, mint ahogy a fogyasztását is most fizeti ki. Nem tudja, pontosan mennyit is ad; de nem bánja, ha öt orennel több lesz a kelleténél. Tegye csak el, majd Veltyre mosolyog. -Ha akarsz még spórolni, szerintem bőven elférünk ketten is. Majd kő-papír-ollóval eldöntjük, ki alszik a földön. Majd felkel a székről. Még tud járni, de még hogy; a világ alig imbolyog csupán, de érzi, határozottan érzi. Majd, Veltynger válaszától függően, átveszi a kulcsot Neftissától és elindul, hogy ő maga is elfoglalja ma éjszakai zugát.
Jegyzet:Köszöntem szépen az élményt <3 Máskor is <3 Zene:Zenecím
Vissza érve megköszönte Luna gratulációját és elnyúlt az asztalon. Majd egy kis idő múlva meglepődve észlelte az eredményt és vállveregetést a fáradt vaják így csak bambán felnézett. -A fésűt kérném és egy kört mindenkinek. – válaszolta tömören. Aztán tekintette újból Lunára ballagott át és kissé meglepődött, de örült is az ajánlatának. - Benne vagyok. – válaszolta és mosolyra húzta arcát majd fel kísérte Lunát a szobába.
Nyerni ugyan nem nyert, de azt azért el kellett ismernie, hogy az a vaják, amelyik utolsónak futott be, elég elképesztő ügyességgel dobott célba... Persze, gondolta Bíbic, hiszen ő ivott a legkevesebbet! Ejh... Elvágyódva pillantott a csillogó kincsek irányába, ám meglepetésére a nyertes szörnyvadász egy újabb kört kért ki mindenkinek - sejtései szerint neki is. Na, ez már döfi! - Tissamama, én még egy mézsert kére--- hükk! Khm. Kérek - kiáltott oda Törpanyónak. - ...Meg egy ágyat is... - tette hozzá, egyúttal kipecázta a napközben elcsórt, tömött bukszát a zsebéből, és diadalmas mosollyal a kocsmapultra hajította. Nem számolta meg, de abban biztos volt, hogy fedezte a vacsoráját, és még tán a szobát is - arra nem számított, hogy ezutóbbit már valaki más nagylelkűen elintézte neki. De végső soron, bárki is fizetett érte, az az ágy alighanem pont ugyanolyan puha lesz, mikor arccal előre belezuhan, miután elkortyolgatta az újabb korsó sert - már ha egyáltalán ébren marad addig, míg kézhez kapja.
Egészen mókás estébe csapott ez a nap, Tissa is jókedvűen figyeli a csőcseléket, akik a szélről meg a sarokból szurkolnak, vagy épp ellenszurkolnak a versenyzőknek. Persze beleavatkozni egyik se próbál meg. Javarészt ide járnak ezen minden másnap, és pontosan tudják, hogy a fogadó törpje mennyire algériás a csalókra. Emígyen szépen le is megy a verseny, gyors összeadások után pedig a nyertes is egyértelmű lesz. a választást hallva, leoldja a fésűt a tábláról és a férfi zsebébe tolja bele, mert jelen állapotában esélyesnek tartja, hogy még a lépcsőn felfelé menet is elhagyná. A szavaira általánosüdvrivalgás tör ki, mindenki szalad a pulthoz, még egyet, még egyet. Tissa meg lecsapja azokat, akik mér eleve szét vannak ázva piaügyileg. - Mitöt nem! Hogy aztún ideeröszd a belöd! - Fel is húzza az orrát, és a szobával kapcsolatosan az ötös kulcsot adja át Lunának, meg hát ezekszerint a nyertesnek is. Cinkosul néz utánuk, ahogy feltámolyognak az emeletre, de aztán rikkant a kiscsibe is. Fejét csóválva megy oda, a suhanc már az asztalon majd elfolyik álmában. - Nöm köll az… így e se vagy magudnál. –simítja le a kackiás tincseket a fiú fején, majd a kitett szütyőből leszámolja a fogyasztást, a szobát nem, mert azt már kifizették. De ahogy nézi… a legényke már lepény lett. Aludt lepény, szóval a hátára kapja, két kis kezét a nyaka előtt összefogva tartja és felcaplat vele a 6-os szobába. Beteszi az ágyikóba, betakargatja, az erszényét meg az éjjeli asztalra teszi, a szobakulccsal együtt. Ő maga meg a mesterkulccsal kintről bezárja a kölyköt. Ki ne lopják itt este. Utána szalad vissza és folyik a ser, egészen olyan négy óráig, utána kipaterol mindenkit. Alszik pár órát, aztán a reggeli készítés következik. Lehet fel kéne vennie valami segítséget… ki tudja.
//Köszönöm szépen a részvételt, remélem jól éreztétek magatokat. //
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
️️️️️️
A lány szavaira csak biccent, milyen jólelkű ez a kis hógombóc, csapol is a köpenyesnek egy újabb ört, még mielőtt túlságosan is belebonyolódnának a versenybe, de persze ez a fő cél most. sorra jönnek a bátor jelentkezők, némelyikük egészen ügyesen dob, mások meg kicifrázták a falat. Tissa már filózik is, hogy azt holnap itt ki kell hogy javítsa, mert így lyukasan… hát mégse nyithat ki holnap este. A suttogott szavakra, csak elmosolyodik, no lám, milyen jófej ez a borvirág. Biccent is, elveszi az árát és a távozóknak int. Szíp ez az este no. 
//