Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Nem csekélyke idő telt már el a legutóbb megrendezett event óta, de hát mit is tehetne szegény törpnő, mikor annyi ékszer megrendelése vót, hogy a Tanszíkre kicsit rájárt a rúd. Rá biza. Nosza de most, hogy a rendelései java borsa letudva, újfent megszabadíthat pár deákot a kis erszényecskéjétől, melyet oly gondosan ad nekik az anyjuk, "kenyérre". Mondjuk Tissa is egyfajta kenyeret ad a népnek. Kenyeröt és cirkuszt, csak amolyan, folyáltékosan illumáti állaputban. A biza. Nem is rest, már egy napot is takarított ezt megelőzűleg, nehogy szó írje a ház elejét, hogy mocsokos meg dolgok. Mert amúgy nem az. Csak autentikus, és ez a nem mindegy. Most is, mint már annyiszor, röplapokkal van tele Oxenfurt összes utcája, de még az is lehet, hogy karavánok is vittek magukkal néhány cetlit ki a nagyvilágba. Sosenem lehet ám tudni, honnan érkezik majd a profit. Tehát Tissa mindenhonnan várja. Mindenhonnan is! A cetliken a szokásos cirádás betűk, eznem az üvé, felfogadott egy tintnokot megírni azt, hogy eme napon, bizony költősködni is kell, no meg, elűadni! De nem is akárhogyan. Gihihhi, kacag magában, miközben a szárnyast kopasztja és készíti elő az esti hajcihőre. Fogy az idő, a zöldséget és gyümölcsök megmosva, szelve, töltelékek bekeverve, sörös hordók a földszintre hozva. Jó az idő, jó a nagyszerű halál... a májra. Meg a józan észre. De ááá, kit is áltatunk, nincs is ilyen. S jó ám, jő ez, mely jótékony homályként borul a csillagok közé. - No asszondja, idejö vóna nyötni. - Elpakolja a takarító alkalmatosságokat, megigazítja csíkos nadrágjának korcát, meglazítja a mellénykéje kapcsát és hátradobja a díszes copfját. Uccu neki, kezdődjön eme remekbe szabott hosszú nap! Battyog a vaskos tölgyfaajtóhoz, elfordítja benne a kulcsot, kiporoszkálva pedig a táblácskához, megfordítja azt. NYÖTVA, hirdeti nagy, cirádás és nem annyira helyes betűkkel a tábla, mostantól be lehet jönni, és nem fogják az illetőt seprűvel kihajtani. (Csak ha nem fizet)
Az utakat járva gondolkodtam el azon, hogy jó lenne most már benézni valahova. Habár én nem iszom olyan sokat a hangulat és az emberek miatt beszoktam nézni néha napján kocsmákba. Ott is eléggé könnyű melót szerezni egy olyan számára, mint én. Erszényemet előkotorva megnézem mennyi fizetőeszközöm maradt. Mindig teszek félre egy kicsit, hogy Ámor dolgait finanszírozni tudjam. Répa, alma, egy kis finomság, hogy eltudja viselni a hosszú utakat. Lehet, hogy olyan mint egy makacs öszvér, aki csak a saját feje után megy, de kedvelem ezt a lovat. Sőt! Már egészen hozzám nőtt. Semmi pénzért nem válnék meg tőle most már. Ahogy jártam a földes utat egy kocsin észre vettem egy papír fecnit, amire a szekeres rá se hederített. Könnyed mozdulattal szedem le a kocsi oldaláról és figyelmesen végig olvastam. Szóval a közeli városban lesz egy kis "mulatás". Arról nem is beszélve, hogy költészet is lesz. Hallottam már bárdokat nótázni egy-egy jól sikerült kocsmai éjszakán, de még érdekesebb lesz, hogy a részeg férfiak neki állnak, hamisan szónokolni. Ezt meg kell néznem... Elügettem a szóban forgó fogadóig, majd Ámor-t kikötöttem biztos helyre, ahol nem háborgatják és nyugta lehet. Az utca végén épp láttam, ahogy a kocsmáros nő kinyitja az üzletet éppen ezért nem várok túl sok embert még. Határozottan nyitottam ajtót, mégis eleinte csak bekukkantottam bejöhetek e. Ha biztos lettem ,hogy igen belépek és egy meleg mosollyal üdvözlöm a már ismerős nőt. Oda is mentem, hogy rendelhessek egy italt, kedvcsinálónak.
Magas, vékony alak sétál Oxenfurt utcáin, ruházata az emberekéhez hasonló, mégis mintha finomabb munka lenne. A zölt árnyalatában pompázik, hiszen az erdőben általában a rejtőzködés a legfontosabb és most is egy fa lombja között rejtőzne ha nem lenne fontos küldetése itt a városban. Keres valakit, és ennek érdekében járja az utcákat és éles vizslató szeme nem kerüli el a cégér táblákat illetve plakátokat sem, és már sokadik alkalommal villan szemébe valamiféle Dalnokok Ligája nevezetű verseny. Felhúzott szemöldökkel indul el arra, hiszen egy kis kitérőt tehet ő is, és nem tudja elképzelni miféle dolog lehet ez a cirkalmas betűkkel hirdetett de mégis talán egy kicsit komolytalan esemény. A tünde nem tartja sokra az ilyesmit, felesleges időtöltésnek érzi, de mégis most valamiért elindult a kocsma felé ahol már a "Nyötva" tábla szerepel, és a törpasszony is bement. Egy idegent is lát amint megköti a lovát és minthogy az illetőt nem dobták még ki, ő maga is arra felé veszi az irányt és belép a helyiségbe. Körülnézve a pult felé indul hogy szomját olthassa, és nézelődőként meghúzódhasson a sarokban. Pénzben nem szenved hiányt, hiszen kedvére tud rabolni az emberektől, mert azok úgysem érdelik meg hogy gazdagok legyenek. - Asszonyom! Miféle rendezvény lesz ez a dolog? - mutatja fel az egyik röplapot amit menet közben vett el egy ház faláról.
*Tulajdonképpen nem is azért érkeztem, mert versenyt hirdettek, egyszerűen csak ez a fogadó az, amelyik a legjobb italokat és ételeket szolgálja fel. Rám fér a pihenés, és olyan ruhákban érkezem, amik kényelmesek, persze , sosem lehetek felkészületlen, van nálam egy-két kisebb fegyver,csak a megszokás és biztonság kedvéért. Az arcomat sál takarja, és csak a hajam látszik ki, ami most elég kesze-kusza. Izgatottak a népek, hallom sokan készülnek arra, hogy elő adhassák a dalaikat. Ügyesen vágok át a tömegen, és néhány betérővel érkezem, a púlthoz veszem az irányt, és rendelek egy kupa sört, majd helyet foglalok az egyik üres helyen.*
Hogy vár-e bármit is ettől az estétől? Hát naná! Sok sok orent! Úgy a! Még ha az alkalmi légyottvaják nem is tújja ide a képit, Tissa kisasszony akkor is boldog lesz, ha megtelik a kasszagépezet. Finom kis gnóm szerkezet, törp kézművességgel házasítva. Tsodálatos, ha lehet így mondani. Még a putl felé visszatipegve letöröl egy két asztalt, csak így a miheztartás végett, mikor hallja a csörömpölést, nyílik az ajtó! Széles mosoly terül el szőrmentes arcán (mert hát asszemciácilódás ugye) és terelgeti beljebb a kölyköt. - Írcben gazdug szíp estít, mi töccik? - Kvázi székhez legyezgeti az ileltőt és leülteti, majd nagy csillogó szemekkel mered rá, mi kéne ha vóna. Márpedig lesz! Épp csak felírja,fejének csontbörtönfalára, hogy mit kell hozni a kölyöknek, amikor megint nyílik az ajtó. Ó a tárnákra, ez is egy jó nap lesz, hejj! - Írcben gazdug szíp estít, gyüjjön csak, gyüjjön! Aztán mondúk minént! Node elűbb inn kő, há kiszárad! Mi töccik? Ser, búr? Pite? - Őt is asztalhoz terelgeti, majd iszkol is a pult mögé, hogy a kis emelvényére felkaptatva fentről lássa a világot. Noha egyeseknek még így is mellkas alatt van... üsse kavics. - Dö ríg láttam a gyűrött fejed e! Csüccse le! Ser igaz? hozom má! - Kitölti a kupa sert oda is, hiszen az a gyolcsokba bugyolált pemzli gyakran jár ide, Tissa meg mindenkit megjegyez, aki gyakran hagy nála csillogó érméket.
Egyszer voltam itt összesen. Még Yule napján. Érdekes egy este volt és váratlan. Igaz akkor későn érkeztem és már nagyon ment a buli, de szerintem mondhatóm azt, hogy megérte. Beljebb slisszolok a kocsmáros nő szavaira és le is ülök, ha már úgy kéri. Kissé meg is melengeti csöppnyi szívemet, ahogy látom a lelkességet rajta. Noha tudom, hogy csak a pénzem kell neki mégis jól esik látni rajta. - Csak egy sört kérek és, ha van akkor valami meleg ételt. Nem kell soknak lennie. - mosolygok a nőre eldalolva mit is kívánok. Míg várok addig szemügyre veszem a népet és az érkezőket. Akik eddig megragadták a figyelmemet az egy fehéres hajú férfi és egy másik, aki nem rég jött és a kocsmáros fel is ismerte. Nem hátrány, ha tudom, kik is vannak itt, kikkel nem kéne "ujjat húznom".
Belép és meglepődik ahogy a törpasszony már terelgeti is az asztalhoz mint valami gyermeket, de döbbenete akkora, hogy hagyja is neki és letelepszik ő is. - Sört, és meleg pitét kérék - válaszol a nőnek aztán próbálja túltenni magát a mármár érthetetlen beszéden, és emberfeletti képesség hogy kibogozza mit mondanak neki, de éles érzékei nem jeleznek veszélyt és így egy kicsit képes ellazulva nézelődni és látja is a befelé igyekvő férfit akiről viszont süt hogy harcos. Bár ellenségességet innen sem érez egyenlőre, de érdekes kis társaságnak tűnik eddig, hiszen asztaltársa is harcos. Lehet nem is Dalnokság lesz itt? Mikor megkapja a sert és a pitét, bele is harap. Érzelemmentes arcát nehezen tartja kordában, mert a pite finom, és olyasmi amire az erdőben nincs lehetősége enni. - Szóval, miféle esemény ez asszonyom? - kérdez ismét, ahogy ahogy megtalálja a hangját, és belekortyol az aranyszínű nedűbe.
*Szeretek ide járni, mert ha összegyűlik a nép, sok a pletyka, és egy-egy pörgősebb estén, rengeteg mesét hallhat , akár különböző városokból is az ember. Tissa, egyem meg a lelkét, egy valódi csaplárosné, és nem, tényelg nem szőrös, ahogy azt egyes emberek hinnék, de még csak bányász daolokat sem énekel, pedig szerintem tud, ilyet is, olyat is, csak jól titkolja. Hálásan mosolygok Tissára, ezt csak a szemeim közvetítik, ahogy rá pillantok, egyébként, az arcomig sem ér a mosoly. Rajtam kívül, két különös kisugárzású férfire figyeltem fel, a sörhöz egyelőre nem nyúlok, megtanultam, hogy hogyan fogyasszam úgy az ételt, hogy mások ne lássák az arcom, ehhez is kellett egyfajta ügyesség. Olykor, vagy elfogy a söröm ,vagy érintetlenül hagyom, de mindig fizetek. Különös szerzet lehetek.*
Na az első áld…akarom mondani vendíg meg is érkezett, és Tissa sikeresen marasztalta is. Remekség, plusz egy pont. Mosolya nem halványul, ezt egész este tudja csinálni, de még mosolyogva is tud eltörni egy hordót mások fején, ha olyanja van. Bár ez a ritkábbik eset, ne nagyon próbálja ki a kedves közönség, ha lehet. - Ser? Honne, honne, van hát. Lófütty köll vagy rendes ser? Tőtött dagadú jú lesz, van huzzá disztencilált kápuszta is. - Ugye nála ez azt jelenti, hogy mahakami sert iszik-e a kölyök, vagy valami utánzatot, amit Vizimából szalajtuttak, vagy máshunnan. nem is fontos. Csak azért tart mindenfélét, hogy mindenféle vendíg hagyjon itt orenecskéket. Mert a profit fontos. A válasznak megfelelően cselekszik, a sert csapolja és koccan is a pribék előtt, kicsit löttyen csak a habja az asztallapra. ezért is ragad mindig minden, _ egy kicsit_. Másik kezében hozza a másiknak is, az is csattan csöppet az asztalán. Hátraszól a kuktáknak, hogy tosszák be a kért ételt a kemencébe, majd figyel is a többiekre. Közben kioszt még két taslit egy félkegyelműnek útközben, ahogy az időközben elmart pitét viszi a nyurga gavallérnak. A kérdésre szélesen vigyorodik el, vagyis, még szélesebben mint eddig, majd kis mellénykéjébe kapaszkodva húzza ki magát, ami jeelnt pillanatban, minthogy a földön áll, kissé nevetelősséges, hiszen úgy fest, mint egy túlbuzgó 10 éves. Illetve hát egy 10 éves… E-kosaras beggyel és olyan domborzati térképpel, amit még Dol Blathanna is megirigyelne. - Danolászós, biza! Köll majd rímet faragni, lögalább hat surusat, s aztán annyi sert inni, hogy a lehetű legkevesebb büffentísbűl eldanolja azt! Mög persze küzben nem szabad kidőni a sertűl. – Látszik hogy marhamód büszke eme kitalációjára, de azért a röpcetli alján, mintegy lábjegyzetként szerepel a szokásos sörivő verseny is, meg a szkander is, csakhogy legyen mindnekinek kedvencö. De azírt látszik, hogy szíve-lelke ez a tanszík, a pemzlinek is úgy hozta a pitét, hogy ha jobban megnézi pici kis kockákra van felvágva. Tudja rossebb mé nem eszik röndesön, de hát… nem szólhat bele. - Osztán júl vagy? Acconka van mán? Huzhatnád űt is. Vannak cíp ékszereim! – Vigyorog a pribékre és megpaskolja két laza mozdulattal a fejét. Szereti a törzsvendégeket. Nagyon. azok a legjobb vendéhek. Érthető okokból… Aztán vannak azok, akik ordítnak, mint fába szorúlt férgök. - Gyüvük he! Kushaggyá!! – Trappol oda ahol épp nevét emlegetik, egy kisdöák, kipurcant az első mahakami sertűl és most ódákaz zeng Tissa.. mellyéről. Rosseb ez, még csak egy órája se nyitott!
Az első pár pillanatban nem értettem mire is gondol a nő. De aztán rájöttem, hogy másfajta söre is vannak és azt kérdi, melyiket akarom. El is mosolyodom ahogy megszültem a választ. - Maradjunk a rendes sörnél. És igen jó lesz az a...Töltött dagadú. - válaszolok neki. Nem tudom milyen lesz, de az biztos, hogy nagyon erős. Fel is készítem magamat az élményre. Hamar meg is kapom és lassan belekortyolok. Nem tévedtem, valóban nagyon erős. Próbálom uralni arcizmaimat. Kicsit úgy nézhetek ki, mint egy 5 éves, aki először kóstolja a sört. Még jó, hogy rendeltem kaját így talán nem rúgok be annyira. Míg iszogatok sorra nézem a népet és hallgatom Tissa szavait, ameddig elér a fülem. Meghallva ahogy magyarázza a ma esti eventet egy aprócska mosoly kúszik ajkaimra. Már várom, mikor fog megszólalni az első részeg fiúcska és alázza magát a porig.
Axel
A hozzászólást Axel Walardeb összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Május 15 2021, 17:52-kor.
A kínálatot meghallva ő is a rendes sört választja, és a pitét, aminek az illata is mennyei, de az ízével nem tud betelni, és egy kis időre feledi is a küldetését, mert a hangulat neki nagyon idegen, de nem kellemetlen, és talán ennyi még belefér neki is hogy szórakozhasson. Kevés időt tölt emberek között, általában gyűlölettel és megvetéssel viseltetik irántuk, de itt és most nem találja ezeket az érzéseket és merev arca már más mosolyra húzódó ajka is fura hatást kelt. - El kell.... büfögni a dalt amit megírnak a versenyzők? - hökken meg egy kicsit a versenyszám ismertetésénél, mert ilyesmit még nem hallott, és ez nem is szerepelt ugye a kihíváson, de hát... Ki jelentkezett volna ha ezt előre tudja? - Ilyesmiről sem hallottam még... - gondolkozik el ahogy ismét az erős serbe kortyol, de ha többet fog inni ebből... jó eséllyel indulhat a részeg tündék versenyén is. - Te jelentkezel? - fordul oda asztal társához, aki elnézően mosolyogva néz az éppen szerelmet valló részeg kölyök felé.
Meglep, mert pitét nem kértem, de talán sejt valami Tissa, és jobbnak látja, ha töm belém egy kevés ételt, mert olyan dalolászós estének nézünk elébe? Kíváncsi vagyok. - Ha lesz, te leszel az első akitől ékszereket veszek – kacsintok rá, és érzem a pite illatát, meglehetősen ki tett magáért. Ügyes, nem véletlen ő vezeti ezt a fogadót. A másik asztalnál megüti egy mondat a fülemet. - Nem, épp az ,hogy böfögés nélkül add elő, az a művészet részegen, tünde. – semmi sértés nincs a szavaimban, én megférek mindenféle néppel, addig amíg az erszényem a helyén van. *
A kölyök válaszára szinte kivirúl. Igen! Igeeeen! Egy értelmes himpellér! Rendes sert fogyaszt! Nofene, még nem írett a világ a pusztúlásra. Ezen teljesen feldobódva megy a pulthoz, miközben a kuktái a kapott rendelést sebtiben tosszák be a kemecébe még egy 10 perces pirulásra, hogy jó ropogós legyen a bűre. A pitéből van készen, így azt egyből tudja hozni, csak a főételek olyanok, melyekre picit várni köll, hiszen itten frissiben készül minden s bár azt mondhatjuk, hogy a pite előre készült, még így is langyos. - Júvan az, bücke vagyök rád. Igaz förfi igaz sert iszék. - Szusszant elégedetten, bár látja a pillanatnyi kínt a fiúcska arcán. Ezen persze nagyon hahotázik, de amúgy marhára értékeli benne, hogy ennek ellenére rendes sert kért. Persze közben meg, két tasli között, el kell regélnie a verseny mibenlétét, s látja ám a nagy szemeket, meg amott hallja a csujjogató istenharagjait. Fene a pofájukat, hogy meríszölnek két sürtől berúgni. Hát így hogy lesz profit?! A rézbánya fütyülős csillehuszárját! - Úgya! Júl értöd fiam. Mörthát.. írtöd, danolni a bárdoknak eccerű, abban semmi vöckös nincsön. Dö így! Így e, mán van! – Kacag nagyot, egészen addig, amíg mellének vonalairól meg nem hallja a rögtönzött szonátát, de ezt igen hathatósan fojtja (nyelv)vérbe, ahogy a döák fejére suhint. - Míg nem must danolsz he! Künn ereszd el a rokkádut kölök!! – Egy jól irányzott nyaklevessel teszi ajtóiránt a kölykök és az majd szépen odakint összehány-..valamit. Lehet lovat, lehet házfalat. tudja rosseb, nem ér rá kimenni, a biznisz itten bent van e! - Remílüm is! – Vigyorog a pemzlire, mert bár mindnekit megjegyez (kinézetre), a nevekkel mindég bajba van. szóval csak így magában… szokott jelzőketaggatni a népekre, hogy később majd valamirűl eszébe jussanak. És egyébként is, az ajándékok erősítik a vendég elkötélesedését a Tanszík iránt. ez meg Tissának megér egy potya pitét. Meg mert najó.. lehet hogy titkon csak próbálja olyan helyzetbe hozni, hogy mégiscsak látszúdjon mán, hogy ki fija-borja ez. De csak kicsit… semmi alantas formáshátsó szándék nincs benne. Nincs hát… Tapsol egyet, mire két kuktája szalad ki a konyhából egy egy széles tálcával a kezén, melyeken picike fából faragott felespoharak sorakoznak mindegyikbe gyömölcsös pályinka kapott helyet. ezekkel mennek körbe és adnak mindenkinek. Csak hát... van amibe csili is jutott. - Elűször is! Hangológyunk! Mindénki vígyen egy pohárkut, és egyszerre lehúzóra köl inni jazt! Tálcánkínt üt darab pohárban erűsebb itóka van,szabály pediglen az, hogy aki aztat kapta, nem másíthatja arcának állását! Nekünk pedig ki köl tanálni, kik itták mög. Kinök arca nem rezzön, következű napun ingyé fogyaszt ! –
Látom, hogy válaszomra mennyire felvillanyozódik a kocsmáros. Akaratlanul is elmosolyodom és figyelem ahogy a boldogságával járkál. Ahogy megkapom a kért italt meg is kóstolom mire úgy rándulnak izmaim, mintha először innék alkoholt. De nem panaszkodóm. Nem kellemetlen érzés, sőt valamilyen szinten kívánatos. Éppen ezért nem is teszem félre, hanem lassan kortyolgatva elfogyasztom. A harmadik kortyra már szokni kezdik izmaim az erősségét. A tünde kérdésére kipillantok a korsóból és ránézek. Pár másodpercre el gondolkodom, mit is mondjak, majd mosolyra húzom ajkaimat. - Ki tudja. Még néhány korsó ebből és talán le se tudtok majd szedni az asztalról, nem hogy elcsitítani. - kuncogok. Bár talán nem kéne leinnom magamat, főleg hogy a vérdíj még mindig áll a fejemen. De se baj. Egy-egy ilyen alkalmat csak megengedhetek magamnak. A hangolódásra leteszem a korsómat, jelezve nekem nincs ellenemre és vállalkozók a feladatra. Kíváncsi vagyok én milyet fogók ki és tudom e majd állni a próbát.
Figyeli ahogy máris akadnak olyanok akiknek túl erősnek bizonyul az itóka, de nem érti hogy akkor miért iszik az aki nem bírja. Őt nem legyinti még meg, ennél azért sokkal több kell neki de lassan elpárolog a pite minden utolsó morzsája is, és a ser is fogyóban van. Rendel is egy újabb kört a törpasszonytól aki válaszol neki, de megüti fülét a távolabbi harcos válasza. - Nem. Ha jól értem az a lényege hogy büfögve kell előadni a dalt, amit írnak a versenyzők, mert ez így vicces? - találgat hiszen nem mindent ért meg először a fondorlatos törp beszédből, amihez ő nincsen hozzászokva. De reméli a nő jóváhagyja hogy jól érette amit kell, és az arckendős harcos tévedett. - Kíváncsi leszek. Bizonyára vicces dalt fogsz előadni részegen - rezzen meg az ajka Axel szavaira, de előre látja hogy nehéz lesz a részeg társasággal. Ittasan... ő nem tudja, milyen, mert sosem volt igazán részeg. Az italokat gyanakodva bámulja meg, de elvesz egyet. Az illata nem árulkodik semmiről hogy erősebb-e vagy sem, így megvárja a jelet. Amin ez megvan, felhajtja és lángba borul a torka és a szájürege, és arca bár nem rezzen egy verítékcsepp jelenik meg rajta és enyhe rózsaszínbe fordul a csípős hatástól. Erőlködik hogy ne pislogjon és ne lábadjon könnybe a szeme.
Nem kell tudnia senkinek sem, hogy a nők…kevés nő az, aki érdekel, és most nem is ez a fontos. Az alacsony nép nőszemélye viszont elragadó, ahogy beszél, velős tájszólásával. Egyes avatatlan fülek számára pedig egyenesen igazi feladvány lehet, hogy rá jöjjenek, miről is szólhat éppen. Nekem is kellett egy kis idő, hogy meg szokjam a beszédét. A chilis pálinkánál, csak a szememet forgatom. le emelem a poharat, és fel állok, sorban, ahogy a vendégek kapták, várok, és mindegyik arcát megnézem magamnak. Amikor rám kerül a sor, nem húzom le a kendőt az arcomról,ami jól tapad az arcomhoz, és fel veszi a formáját, levegőt is remekül kapok benne. A tünde szavaira végül is tanácstalanul rántom meg a vállaimat, és látok benne rációt. Egy törpnél sosem lehet tudni. - Egészség! - biccentek felé. Kövezzenek meg, nem érdekel, még ha kocsmai verekedés is lesz, de nem fogom le venni a kendőmet. Így, emelem ivásra a poharamat, egy csepp sem megy félre, miután Tissa fondorlatos terve volt ,hogy szolgáljanak nekem is fel pálinkát, azért semmi jónak nem vagyok az elrontója. Tehát, épp csak felhajtom a kendőm, hogy a szám látszódjon, húzóra megiszom a….chilis pálinkát. Ha valami undorító vétek a pia ellen, az úgy gondolom, hogy ez. Mukkanás nélkül tüntettem el az italt, de nem rezzent az arcom, sem pedig a pillantásom. Ugyan olyan kíváncsi és bárátságos, mint előtte volt.
Egészen szépen kerekedik ez az este is, a kocsma tele van, már szlalomozni kell a csőcselék között, de épp ez az a helyzet, amit szeret a törpnő, ugyanis sok vendíg, sok pízt jelent. Az eddig kérem alássan, a legjobb dolog, ami történhet. nagyot biccent az összefoglalóra, bár ugyaneuzt mondta ő is. Fene se érti a kölköket, nehéz felfogásúak… - Úvvan! - Csap az öklével a tenyerébe és már adja is az ukázt a kis kuktáinak, kik közben szorgosan szaladnak körbe-körbe a tálcákkal, és osztják ki a pohárkákat, miközben Tissa a szabályokat magyarázza. - Figyöljetek, mer üsszesen 10 embört köll kiszúrni, aki elűször megtanálja mind a 10öt, az is ingyé fogyaszthut hónap! – Teszi még hozzá, hogy a másik tábornak is legyen valami kihívás. Eközben mindenki megkapta már a poharát és együttesen nézik Tissát a jelért. Szélesen mosolyodik el. - Fönékig! – Tapsol egyet a levegőben, majd árgus szemekkel kezdi pásztázni az egybegyűlteket. 10 vickes itóka van, tehát 10 embernek kell uralkodni magán, az egyik kölyök amott a sarokban megtámadta a kórós vázát és kiitta a vizét, szóval őt elég hamar lebuktatták a többiek, van aki ordít, másik köhögésbe fulladt, amott meg annak a szerencsétlennek taknya-nyála egybefolyik, mialatt a többiek ide oda mutogatnak, miként is meglegyen a 10. Már olyan 7-8at fedeztek fel, a kukták és Tissa nagyjából fejben tartják, kik találták el elsőnek őket, de még hiányzik pár hátra. Még kettő kell. - Nosza még ninc smüg minden! Egy percetük van megtanálni a mardék kettűt ! – Kacag fel és a pulthoz sétálva kitesz az asztalra egy picike homokórát, minek pont egy percnyi homoktartalma van. A csócselék zúgolódik, keveredik, vaannak, akik olynaokat is számba vesznek, kik simán csak nem bírják a szilvapályinkát. - Míg fíl pöröc! ! –
Csak figyelem ahogy a tünde és a maszkos eszmecserét folytatnak arról mit is mondott a törp nő. Nem szólok bele elég, ha ők ketten mondják el az érveiket én nem kellek ide. Ahogy felsorakoznak a többiek én magam is jelentkezem az ivászatra. Meg is kapom az adagomat és figyelem az előttem lévőket. Engem nem izgat az ingyen ivászat. Túl ritkán járok erre, hogy kitudjam használni. Ha nem iszom le magam a sárga földig holnap reggel útra is kelek. Ha nem akkor az utcán még elbotorkálok másnapig. Ahogy rám esett a sor lehúztam a pálinkát. Alaposan megízlelem a finom, kellemes szilva pálinkát és a maradékra nézek. Habár nekem a tünde eléggé gyanús, hogy ő fogta ki az egyiket. Apró mosoly jelenik meg arcomon, majd ahogy alkalmam nyílik rá kiszolgálva magamat egy korsó sört veszek magamhoz. Diszkréten odasunnyogok a férfihez és a háta mögött a kezébe adom a korsót, hogy legyen mivel, majd a fájdalmát oltsa. Addig is a többieket nézegetem.
Mindent elkövet hogy ne bukjon le az elsők között, és figyelmát a törpasszony szavai szerint a többiekre szegezi és az első hatot gond nélkül kiszúrja az első fél percben és még hármat talál meg a későbbiekben. Nem tudja ki lehet a tizedik, mert már senki nem olyan gyanús de mégis az a maszkos harcos.... De nem erőlködik, az arca sem rezzent és nem is izzad, semmi különleges nincs benne ami árulkodna arról hogy mit ivott. Fürkészi a többieket és ahogy elmerültem tanulmányozza az idegent, egy korsó kerül a kezei közé és az asztal társára pillant. Végül kilencet talál meg a tízből, de nem bánja hogy nem ihat itt ingyen mert nem valószínű hogy hajnal után még a városban lesz. Amint letelik a fél perc és szabad a a gazda nagyokat kortyol a kkorsóba és rendel még két kört. Egyet magának, egyet pedig Axelnek hálaképpen amiért kimentette a lángoló torkát. - Hát ez aztán.... csípős volt - köhint egyet a rossz emlékre.
A kedvenc csaplárosném most vissza ugrott pár helyet a kiket kedvelek listámon. A chili…jó néhány szerbe jó, mert zsibbaszt, és fájdalom csillapító hatása van, de hogy így tönkre tegye a pálinkát. A tündén látom, hogy megsínylette, de valljuk be, annyira nem fontos nekem az ingyen fogyasztás, mert nem szenvedek semmiben sem hiányt, hogy ezért versengjek. Látom, hogy egyre kezd élesedni a csőcselék haragja, zúgolódnak, hogy ki találják ki lesz a másik kettő. Fitymálva húzom el az ajkamat a kendő alatt, és pislogva ülök vissza a székemre, félre tolom a sörömet és a pitémet is, összefonom a kezeimet a gyomrom előtt, és félre fordítom a fejemet. Ha ebből nem jöttek rá,hogy a tizedik én voltam, akkor valóban nem kaptak nyertest.
Tissa nagyon jókat derül a fejeken, amiket vágtak az emberek és mindenféle szerzetek, nagyon könnyen meglesz az első 5-6, aztán már nehezebb lesz a kedves közönségnek. a maradék már annyira jól tartja magát, hogy majdnem letelt az idő, mire meglett még három, no de kettő még mindég nincs meg. Igaz az utolsó pillanatban az egyik rámutatott az égimeszelőre, de ettől még a 10. az nincs meg, így a találgatók közül nem nyert senki. - Egy embör bírt ki az itókát, Gyaru te, melyiknök adtad?! - Hívja magához a kiskuktát, aki remegő kis kezével mutat fel a törpnő kedvenc pemzlijére. Nagyot nevet ám és megpaskolja a hátát… vagyis, a derekát/hátsóját, már ameddig elér. - Jóvan fijam, ügyikés vagy, tijéd az ingyé fogyasztús. – Éljenzés van és tapsolás, meg némi anyázás, de ez csak természetes ezekben a berkekben. A kis kukták hoznak még egy adag sert (noha olcsóbbikból), és adnak mindenkinek, akinek a csilit kellett elszenvednie. - Most pédiglen ifjak, rímeget farigcsáljatok titkon, fejbü, istenúccse legalíbb hat surus legyön! – A kukták mennek vissza a helyükre, mialatt a dagadó is elkészült így azt Tissa a megfelelő helyre kalibrálja visszafelé menet a söntéshez. A homokórát elteszi, mielőtt valami félkegyelmű összetöri s pergameneket és tintás tollakat tesz ki, ha valakinek gondja lenne a szavainak jegyzésével. Pici, harapásnyi gőzölgő sajtos pogácsákkal teli két kis kosárral érkezik vissza a fiúkhoz és leteszi elébük. - Azír megmarattok, ugyö? – Nézi azegyik hallgatását, míg a másik könnybelábadt szemét. Rosseb gondolta, hogy ezek ennyire nem mázlisak.
Vicces ahogy az emberek többsége nem bírja a csípőset. Én a keserűvel is megbirkózom elvégre nem egyszer bogyókat vacsoráztam húshíján. Persze csak azután, hogy tudtam nem mérgezőek. Nincs kedvem az erdő kellős közepén elpatkolni néhány apró bogyó miatt. Éppen ezért rendszeresen konzultálok olyanokkal, akik tudják miket találtam, szedek. Ahogy elnézem a tündét egy mentő korsót adok neki. Nem várok hálát ezt még megengedhetem magamnak. De az kicsit meglep, hogy viszonozza a kedvességet és nekem is rendel egyet. - Köszönöm. - mosolygok rá miután megkaptam az új adag sörömet. Közben nem tévesztve szem elől a maszkos férfit. Érdekesnek találom. A legtöbbször én magam is rejtegetem az arcomat, úgy járva az utakat. Bár tény nekem a vérdíj miatt kell, de ő vajon miért hordja? Lassan a papírok és a tinták is előkerültek. Belekortyolva a sörbe felállok és veszek magamnak is egy adagot. Szerettem volna már egyből írni, de nem találtam a szavakat. Hátradőlve nézelődni kezdtem ihletért. Sosem írtam még verset, még sem akarom elhamarkodni. Nem szeretnék egy felvállalhatatlant összehozni, majd felmondani mindenki előtt. Csak találnék magamnak egy muzsát...
Az árulkodó jelre kiszúrja már Aerost is, de lejárt az idő és így csak saját magának jegyzi meg hogy valami nincs rendben azzal akinek ennyire semmi jele nincs hogy szétmarják a torkát. Nem az ő problámája, és nem is igazán foglalkozik vele sokat, noha szívesen letesztelné a másik erejét. Még talán ki is hívná egy szkander párbajra később. Voharr őszintén nem érti hogy keveredett egy ilyen szituációba hogy innia kellett és most verset, azaz rímet faragni és elő is adni azt, méghozzá nem is akárhogy. Iorveth ha most látni valószínűleg helyben kivégezné... Felsóhajt ahogy a csípés kezd elmúlni és kis híján félre is nyel hogy most verset/dalocskát kell írni de ha már egyszer itt van.... Miért ne? Így ő is kerít magának egy pergament és tintát és egyenlőre szavakat kezd firkálni, amiket majd összerak valamiféle egységbe. - Élek, élek - bólogat a nő szavaira, erre nem volt felkészülve hogy chilit fog inni, de nem halálos dózis, és már nem is olyan rossz a szájíze. Ma nem volt szerencséje. - Ki az a fickó maszkban a pultnál? - kérdezi Neftissától, mert nem emlékszik hogy bárki is bemutatkozott volna.
- ugyan, csak pár napig nem jövök, míg ki heverem a merényleted a söntés isteneinek imádkozva, hogy kíméljék meg a kocsmád épségét, és kevés hányást kelljen idebent takarítanod. Penge éles vigyor a maszk alatt, nem bánnám ha ez nem a pihenő napomon történ volna velem, és mondjuk Herossal. Csak azért, mert jó szívű vagyok, és nem hagynám ki őt sem a jóból, még véletlenül sem. A pult mellett ücsörgöm, ahogy megkapom a pergament és az író szerszámot. Lássuk, számos helyen jártam már, és… hallottam pár verset is, bárdoktól. Valami fütyürész mestertől is, aki a vajákról szeret énekelni. Töprengve pillantok a kandalló irányába.
Senki nem halt bele és ez nagyon jódolog eddig. Teljesen elégedett, főleg azzal, hogy nem fogja sok ember kienni a vagyonából, mert nem jöttekrá időben. Huhh, megmenekülés, ezer hála és köszönet a bánya legmélyebb tárnáinak. Örömmel veszi, hogy a hangulat nem tört le, egyesek bizonygatják, hogy ők biza meg sem rezzentek! Nöm hát.. a teljes összerokkanást nem lehet rezzenésnek hívni, ez nem vitás. - Legalőbb nem eszöl ki mindenembűl. - Vigyorog a nyertesre, mialatt megfigyeli azért a többi résztvevőt is, megmaradtak-e ténytleg avagy sem, de a ráta egészen jó. A kérdésre közelebb húzódik az elfülűhöz s morfondírozva vakarja meg állát. Aztán odasutyorogja csak a választ. - Ű az ín gyolcsos pemzlipamacom. A nevít nem szeressö mondani. Ín mög nem kérdezöm. Mer minök. Ide mindönfélü nípük járnak ám. – Vonja meg gömbölyű vállát és kioszt még pár korsó sört rendelésre, na meg némi taslit is, csak a miheztartás végett. Ketten a hónuk alatt visznek ki egy harmadikat, az mán nem nagyon tud magárúl, de hát ilyen ez a deákszakma. Kedvtelve nézi, ahogy sokak előtt ott a papír meg a penna, van ahol serceg a toll, máshol meg a korsó aljával beszélgetnek. Noha nem sokáig, mert Tissa viszi a következő kört is. Épp azon filózik, mennyi idő kellhet erre vajön…
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
Nem csekélyke idő telt már el a legutóbb megrendezett event óta, de hát mit is tehetne szegény törpnő, mikor annyi ékszer megrendelése vót, hogy a Tanszíkre kicsit rájárt a rúd. Rá biza. Nosza de most, hogy a rendelései java borsa letudva, újfent megszabadíthat pár deákot a kis erszényecskéjétől, melyet oly gondosan ad nekik az anyjuk, "kenyérre". Mondjuk Tissa is egyfajta kenyeret ad a népnek. Kenyeröt és cirkuszt, csak amolyan, folyáltékosan illumáti állaputban. A biza. Nem is rest, már egy napot is takarított ezt megelőzűleg, nehogy szó írje a ház elejét, hogy mocsokos meg dolgok. Mert amúgy nem az. Csak autentikus, és ez a nem mindegy. Most is, mint már annyiszor, röplapokkal van tele Oxenfurt összes utcája, de még az is lehet, hogy karavánok is vittek magukkal néhány cetlit ki a nagyvilágba. Sosenem lehet ám tudni, honnan érkezik majd a profit. Tehát Tissa mindenhonnan várja. Mindenhonnan is! A cetliken a szokásos cirádás betűk, eznem az üvé, felfogadott egy tintnokot megírni azt, hogy eme napon, bizony költősködni is kell, no meg, elűadni! De nem is akárhogyan. Gihihhi, kacag magában, miközben a szárnyast kopasztja és készíti elő az esti hajcihőre. Fogy az idő, a zöldséget és gyümölcsök megmosva, szelve, töltelékek bekeverve, sörös hordók a földszintre hozva. Jó az idő, jó a nagyszerű halál... a májra. Meg a józan észre. De ááá, kit is áltatunk, nincs is ilyen. S jó ám, jő ez, mely jótékony homályként borul a csillagok közé.
