Brugge...hajó út és több napos utazás szekéren. Rámegy a pénzem, de sebaj, ha megtalálom, amit keresek. De, ha nem akkor valahonnan pénzt kéne kerítenem, hogy haza jussak egyáltalán. Vagy, ha kihúzza valaki a gyufát akkor ingyen megoldom nekem aztán édes mindegy nem lesz lelkifurdalásom, de akkor az informátorommal is kell, majd beszélnem lehet visszakérem, amit adtam neki, vagy ledolgoztatóm vele. Tudja jól, hogy nem menekülhet előlem én nem az a fajta vagyok, aki hagyja elfutni az embereket. És erről is nagyon sokan tudnának még mesélni...azaz csak egy részük, akik még élnek.
Hajnal volt mikor megérkeztem a város kapujába. Egy kis időt azzal töltöttem el, hogy körbe nézzek a városban és némi több információhoz jussak. Bár kissé megnehezíti a dolgom, hogy egy törpékkel teli városban vagyok és én most először láttok törpét. Látszik mennyire mozdulok ki otthonról, de ez van, ha nem akarok meghalni az első embernél, aki tudván tervem szívesen levadászna. Belegondolva a nekromanciát többször használom, mint magát a voodoo-t. Nem csoda mindenki berezel, ha meglát egy élőholtat. Nem is értem miért félnek nem bántanak és nem is esznek meg. Szegények nem csodálom, hogy magányosnak érzik magukat...feltéve, ha lennének érzéseik.
Mivel a törpök számomra teljesen idegenek, így egy padon meglapulva figyelte, hogy modorúk ne okozzon nekem meglepetést, ha szóba állok velük. Miközben a várost jártam füleltem is. Minden pletyka, minden panasz jól jöhetett nekem.
Pár óra múlva végre kaptam egy hangyányi mondatott, amiből megtudtam merre kéne mennem. Szerintem ide se jövök többet. Inkább maradok otthon és eléldegélek én ott a birtokon csak a külvilág maradjon távol tőlem, hogy mindent olyan nehezen kikell húzni mindenkiből, mintha egy szűz apáca lennék, akinek lehet hajtani a szelet. Mondjuk az egyik igaz is...de mindegy megkeresem, amiért jöttem.
Este van már fáradtan és éhesen esek be az egyik kocsmába. Legbelül dühös vagyok, mert a semmiért rohangáltam egész nap. Nem vágyom másra csak egy jó fűszeres ételre, vízre és egy elviselhető ágyra, amin kipihenhetem magam. Hogy holnap mi lesz azt, majd a reggel eldönti.
Leülök az egyik hátsó asztalhoz és szusszanok egy kicsit. Megrendeltem az egyik legfűszeresebb húst és a szomjoltómat. Egyedül hagyott én meg addig előszedtem a papírjaimat és kicsit tervezni kezdtem merre induljak holnap, ha lesz elég energiám hozzá, hogy folytassam a keresést. Elraktam mikor meghozták az ételem és enni kezdtem. Bevallom kicsit gyorsan ettem, de ez van, ha nem eszek egésznap és a szervezetem már igényli az ételt. De mikor már több, mint a felét elfogyasztottam kezdtem kicsit furán érezni magam. Mintha valami a fejembe szállt volna. Fejem lüktet, fülemben halottam szívem verését, mely egyre gyorsabban vert, éreztem érzéseim tucatjai egyszerre zuhannak rám és alig érezve tagjaimat zsibbadok le. Ezt az állapotot egy fiú zavarta meg, aki csizmámat kezdte tisztítani. Mikor végzett bágyadt vigyorral emeltem fel, öleltem magamhoz és adtam egy puszit a homlokára. Szerintem a legjobb medika sem tudná megmondani mi bajom, de legalább addig nem vágom a szoba falához azt a szerencsétlent.
Nem is kellett több, amint megéreztem kezét a fenekemen és bizony áthajítottam pár asztallal arrébb. Nem halott arról, hogy baráti szándék nem azért öleltem meg, mert akartam tőle valamit szimplán barátkoztam úgy sem ment nekem soha egy kis gyakorlás úgy sem árt. Megjelenve a kocsmáros a fiúhoz fordult, hogy kihajítsa. Én persze oda mentem, hogy ez nem szükséges az, hogy ezt hogy mondtam el neki az már más kérdés, de hamar vita lett belőle. Éreztem, hogy dühös leszek és a minták a testemen és szemem izzani kezd és fáj. Mintha izzó szénnel simogatnák a bőröm és ez csak akkor történt meg mikor még csak kezdtem varázsolgatni és nem ment olyan jól. Amúgy meg fájdalom mentes.
Betoppan egy élőholtam és vészjóslóan elvigyorodom. A nőnek kinéző hulla előránt egy kést és a kocsmárosra ront. Kacagva néztem a műsort és a pultra leülve biztattam kicsi szolgámat. Elkapva a férfit büntetés képen elkezdtem leborotválni a szakállát miközben töltöttem magamnak egy kis italt. Nem érdekelt, hogy a fiú kiszaladva rohan segítségért. Keresztbe tett lábakkal, kezemben egy korsóval figyeltem mosolyogva. Ez egy rögtönzött varázslat nem tart sokáig, de amíg igen jól elszórakozok rajta.
Hallom, hogy kinyílik az ajtó és belép valaki. Felé fordulok és a sebhelyes alakot látva elvigyorodom. Nem vagyok részeg még is úgy viselkedem, mintha az lennék.