Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Ritkán mozdulok ki Temeria otthonos környezetéből, de egy súlyos erszény könnyen kirángathat a komfortzónámból. Így volt ez most is. Egy útonálló csoport tagja keresett fel a Vizimai kocsma mélyén, és ajánlott fel egy igen súlyos összeget, ha utána járok valaminek. Na, hát nem is én lennék, ha ne kérettem volna magam: nem inkvizítor vagyok, hogy dolgok után nyomozgassak, de hát ha van valami, aminek nehezen tudok ellenállni, az a pénz. Megegyeztünk hát, hogy előre ad egy jelképes összeget, már csak azért, hogy hajlandó legyek elindulni ezen az úton, és ha megvan a zsákmány, a leszállítás után a fennálló háromnegyed részt is megkapom. Persze, ahhoz, hogy megkapjam az egynegyedet, már a helyszínre is kellett mennem, fájt volna neki ott Vizimában oda adni. Kértem pár nap gondolkodási időt, meg hogy a meglévő "megrendeléseim" befejezzem, aztán útnak indultam. Három nappal ő utána érkeztem meg Ard Carraigh egy eldugott kis késdobálójába, ahol elvileg "várnak majd rám". Hát, úgy esett, hogy inkább én vártam a megrendelőimre, és mit ne mondjak, nem esett jól, hogy megváratnak. A várakozási időt másokkal való beszélgetéssel űztem el. Kérdezősködtem a helyi szokásokról, ismertebb rosszfiúkról, és úgy tűnt, hogy a városban (szinte) minden rendben. Ellenben furcsa dolgokat hallanak Aedd Gynvael és vonzáskörzetéből. Nem tudom, hogy a megbízók mit akarnak pontosan, de egész érdekesnek hangzik ez az északi történet. Talán meglátogatom a várost a mostani munkám után. Épp végszóra, aztán látom kinyílni az ajtót, és három csuklyás alakot besétálni rajta. Kettő ismeretlen, de az egyikük az a férfi, aki megkeresett Vizimában. - Már azt hittem, el se jöttök. - szólok, amint észrevesznek, és a "cimbim" közelebb lép a másik kettővel. Zöld tekintetem végig futtatom az ismeretleneken. Az egyik elvileg a "nagyfőnök", de akkor ki a másik? És melyik melyik?
A mai napig nem tudom, hogy jutottam idáig. Az még meg van, hogy a felettesemet lenyakaztam, majd a határon túlra menekültem, de az, miként találtak rám az Alvilág tagjai nem tudom felidézni. Hiába dolgozom nekik már vagy éve, vagy több nem haladtam a ranglétrájukon. Mondjuk nem is vagyok hivatalosan tag, csak egy feláldozható kis kutya, aki teszi azt, amit mondanak neki. Elvégre máshoz nem is értek. Mindig is a parancsnak éltem, erre neveltek. Számomra furcsa és idegen lenne egy olyan élet, ahol szabad vagyok és azt teszek, amit akarok. Chibe megkért, hogy találkozzak vele egy melóval kapcsolatban. A fizetségemen kívül még megemlített annyit futólag, hogy kivételesen nem egyedül megyek. Nem tudtam örülhetek e ennek, vagy sem lévén őket nem fogja izgatni, ha a "társam" útközben kicsinál. De a végén nem szóltam semmit. Elvégre az a lényeg, hogy elmenjek. Késve érkezem a fogadóhoz és valószínű elleszek picsázva. De nem tehetek róla! Amor-ra megint rájött az idiótizmus és nem tudtam lenyugtatni! Nem az én hibám! Belépve az épületbe egyből megpillantom Chibe-t és a két testőrét. Rám tekintve érzem magamon szigorú tekintetüket. Szerencsére a páncél sisakja eltakarja arcomat, így nem láthatják rajtam, mit érzek, gondolok. Figyelmemet nem kerüli el a lány sem, aki velük beszélgetett, pontosabban Chibe-vel, aki majd a pénzt adja nekünk. Ahogy lassan lépkedve közeledem feléjük diszkréten végig mérem a nőt. Nem tűnik számomra védtelennek, így nem kell afelől aggódnom védelmeznem kell, majd őt végig, mint egy hercegkisasszonyt. Ez persze csak megkönnyíti a dolgomat.
Nem mondom, hogy ők lennének a leggyorsabb emberek a világon. De csak ide értek. Hárman is. Ebből egy ismerős, aki eredetileg is megkeresett, de láthatóan nem ő hordja a gatyát a háremben. A köpcös, szagos és zord külsejű férfi ül le először. Másoknak talán fel sem tűnik az izzadt kanszag, ez a szörnyélet átka. A jó látás, meg a jó szaglás. De cserébe legalább az ízeket is legalább olyan erősen érzem. - Valamit inni? Kárpótlásul a megváratásért. - kérdezi karcos hangon, mire elmosolyodom, és hátra dőlök a székemen, elégedetten. - Egy nagy korsó sört. - a választás talán csak kissé lepte meg őket. Azért a tolvajkodáson kívül talán az alkohol fogyasztásomat ismerik még a legtöbben. A férfi int, mire a már ismerős alak megy is, hogy hozzon nekem - és maguknak inni. A második is leül, a főnöke egyik oldalára, de láthatóan addig nem akarnak beszélni, amíg le nem öblítették az út porát egy korttyal. Úgy hogy addig csendben bámuljuk és fürkésszük a másikat, mintha abból akarnánk kiolvasni, hogy mit is akar a másik. Hamarosan meg is jön a rendelt ital. A pajtim letesz a főnöke elé egy korsót, majd elém, aztán maga és a harmadik társa mellé. Leül, koccintok a nagyfőnökkel, aztán iszunk. - Szóval! Karom, igaz? - kérdi, mire biccentek. - Szoktak így hívni. - mondom kis mosollyal, aztán újabbat kortyolok a hideg sörbe. Így, tél idején, északon csodálatosan le tud hűlni a ser a hordókban. - Én Chibe vagyok. Jön majd még egy társunk. Ő fog elkísérni a megbízásra. - mondja nekem, de én teljesen leragadtam a második szónál. Majdnem félre nyeltem a sörömet, amikor kimondta a nevét. Kissé köhögve törlöm meg a számat, és ezzel takarom is a rám törő mosolygást. - AHRKGÖHÖÖKÖHH.. Elnézést. Khm... Azt mondta elkísérni? - kérdezem egy torok köszörülés után. - Nem igénylek felvigyázókat. Nem szokták tudni tartani a tempót. Csak hátráltatnak mindenben. - vetem oda kissé morcosan, mire a férfi csak mosolyog. - Emiatt ne fájjon a fejed, Axel remek kutya, tudni fogja a helyét. Viszont nélküle nem engedjük, hogy elmenj a kristályért, gondolom megérted, ha vannak aggályaink a hűségedet illetően. - mondja aztán míg kortyol a sörből, én homlok ráncolva nézem őket. - Nem loptam meg még megbízót. De hát mindenki magából indul ki. Milyen kristályról van szó? - kérdezem, de megrázza a fejét. A részletekkel megvárnám a kutyát is. Már itt kéne lennie annak a simlisnek. - néz az ablak, meg az ajtó felé mérgesen, mire halkan sóhajtok. Még is hátráltatni fognak...
Nem tudok egyszerre két helyen lenni és ezt ők is most megtapasztalják. Fenének kell elvárni tőlem, hogy legyek ott a megbeszélésen plusz rohanjak el gyorsan az ország másik végébe egy levelet kézbesíteni. Ennyi futást még Ámor sem bír ki egyszerre. Ezek után meg még morogni is fog és kevésbé lesz engedelmes, ami megint csak megnehezíti a dolgom. Szerintem feladom ezt az egészet és a saját uram leszek innentől fogva. Az se érdekel, ha megutálnak s bérgyilkosokat küldenek rám, de nekem is van egy tűrés határom. Mondjuk nem magam miatt aggódom, hanem Ámor miatt. Nem akarom, hogy megint átélje azt, amit a tenyésztőjénél. Ha én nem lennék ő már halott lenne. Pedig egy szerethető és jó paci, csak neki is saját akarata van akárcsak egy embernek. Ő is érez és ezt ki is mutatja. Késve térek be a fogadóba. Már a bőrömön érzem, hogy nem lesz ennek jó vége, de hát nem az én hibám. Ahogy a három ismerősöm, köztük Chibe is eléggé morcosan néznek rám. Ismerve az egyik kísérőt szívesen hozzám vágna egy tőrt, de csak a vendégünk miatt nem teszi. Közelebb lépek hozzájuk, de tisztes távot tartok jelezve én nem vagyok a kis "cégük" tagja csak egy zsoldos, aki elvégez nekik ezt azt. Legalábbis, amíg kapok pénzt. Valamiből nekem is elkel tartanom Ámor-t. - Ő itt Axel. Axel, ő Karom. Őt fogod elkísérni. - mutat be minket Chibe. Én diszkréten végig mérem a nőt és biccentek felé üdvözlésképpen. Nem tűnik úgy, mintha a kíséretemre szorulna. De Chibe nem a bizalmáról híres. - Most, hogy mindenki itt van... hallott már a Télkirálynő legendájáról? - hajol picit előrébb Chibe az asztalon a lányt fürkészve. Nekem nem mond semmit sem a neve, de ezt kit is izgat, őszintén?
Ah, nyomorult élet. Nem hogy késnek, és büdösek, de még a nyakamba is akarnak varrni valakit, csak azért mert saját maguk is megbízhatatlanok. Szörnyen rémes bagázs. De legalább fizetik a sörömet. Abból is mondjuk csak az elsőt, ami szomorú. Végül kiderül, hogy nem csak rájuk, hanem egy negyedik emberre is várnom kell, és mit ne mondjak, nem túl lenyűgöző a szituáció. Végül ide ér az utolsó alak is. Nem mondom, elég feltűnő egy páncélzatban megjelenni egy suttyó kis kocsmában, de hát sose értettem igazán a divathoz. Végül a nevét is megtudom. Az illető némán biccent, na, legalább azt tudom, hogy lyukat nem fog az oldalamba beszélni. - Adj' isten. - biccentek felé, bár a hangom kissé szarkasztikus. A legutolsó dolog, amit egy istentől kérnék, az kísérő egy küldetésen, de már ezt dobta a kocka. Végül a kérdésre Chibére (he...heheheh) nézek, kissé ráncolva a homlokom. - Eh? Úgy nézek ki, mint aki esténként dajkamesékkel alszik el? - kérdezem vissza, egyértelműen jelezve, hogy nem, nem hallottam ilyesmiről, és már eleve azt sem értem, hogy miért egy mesével kezdi ezt az egészet. Már rossz érzésem van az egésztől.
Hosszú lesz ez a nap, érzem. De nincs mit tenni. Feladatot kaptam meg kell csinálni. Bár igaz én magam tudom nagyjából mi is lesz a dolgunk, de bevallom nem igazán értettem semmit sem, amit mondtak csak azt, hogy kísérnem kell valakit. Mintha nem ezt tenném már szinte mindennap... Habár nem látszik, de sisakom alatt elmosolyodom, ahogy a nő visszaköszön. Ezt nem kapom meg a többiektől, így számomra ez pozitívum. Mikor Chibe meghallja, hogy a nő nem ismeri a mendemondát, vesz egy mély levegőt. - A legenda szerint a Télkirálynő fehér lóval húzatott szánon jár a kontinensen. Hideget és havat hagyva maga után. Ahogy ment jégszilánkokat repültek körül. Akiket eltalált azok örökre semmissé váltak. Többé semmi sem tette őket boldoggá és mindent hátra hagytak, hogy a Télkirálynőt felkutassák. - meséli Chibe, míg én karba tett kézzel nézek rá. Nekem eléggé abszurdnak tűnik, de ki tudja. Jobb, ha meg se szólalok, vagy itt helyben kardra húznak. Nem, mintha lenne bárki is, akit sajnálna a halálom. - Azt beszélik, hogy hasonló jégszilánkok jelentek meg a kontinensen. A maga dolga lesz egyet elhozni nekünk. - tért a lényegre nagy nehezen. Ha igaz a mese akkor eléggé sokat érhet és egyben veszélyes is lesz a megszerzése.
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
