Kaer Morhen elhagyása az áttelelés után mindig egy nehéz procedúra volt és évről évre nehezebb lesz.
Tény, hogy egyikünk se már az a farkaskölyök, mint aki volt az első tél után és ahogy idősödünk egyre inkább értékeljük az együtt töltött időt (még a Lamberttel töltött időt is).
Idén talán azért is volt nehéz búcsút inteni az ódon várnak, mert Yen karjai még jobban fognak hiányozni a nyakamról amikor felébredek és mert Cirivel végre eltölthettem egy kis időt úgy, hogy nem a nagybetűs életre kellett felkészítenem.
Magamnak is nehezen vallom be, de bármennyire is a lételemem az, hogy szörnyek után nyomozzak és vadászatokra készüljek, meg tudnám szokni a családos élet nyugalmát.

Még mindig arra gondolok, hogy mennyire hiányzik az orromnak reggelente az Orgona és Egres jellegezetes illata, amikor Keszeg nyergében ülve rátalálok arra a kis erdei kunyhóra, amit a novigradi megbízóm által rajzolt térkép alapján leltem meg.
Nem volt túl bőbeszédű, amikor megkörnyékezett, nekem pedig nem szokásom axiival kihúzni a megbízókból a részleteket.
Hívhatjuk rossz tapasztalatnak is a dolgot, de az eddigi életem során kevés titkolózó megbízó vette jó néven ha akarata ellenére beszéltetem.
Egy értékes műtárgyat emlegetett, amiért egy Oxenfurti történész sokat fizetne, de a futár több napot késett és nem érkezett meg a viskóban lakó összekötőhöz.
Az elejétől éreztem, hogy valami nincs rendjén a történettel és annak ellenére is nemet mondtam először, hogy jókora erszényt ajánlott fel nekem.
A második próbálkozása már sokkal kényesebb pozícióban és meglepően jól időzítve ért.
A feltört fogadószobám és a hiányzó irataim szavatolták, hogy a Vivaldi bank nem akarjon szóba állni velem, így kénytelen voltam elvállalni a megbízását, bármennyire is bűzlött az ügy.
A kunyhó már távolról szaglott az embervértől és ami ott fogadott...
Sokat látott vaják létemre sem tudom eldönteni, hogy mit gondoljak róla.
Az ott lakó - valószínűleg - orgazdát kegyetlenül szétmarcangolták vagy valami tompa tárggyal szétvagdalták és a ház berendezését is úgy hántorgatták fel, mintha keresnének valamit.
Meglepő és szembeötlő részlet volt, hogy a magasabb fiókok és szekrények nem voltak átforgatva.
A felhalmozott erős gyógyfüvek illata nagyon sokáig nyomta el a padlóra kifröccsent fekete vér üszkös szagát, de alaposabban megvizsgálva ismertem fel a nekkervér jellegzetes bűzét.
Azok alapján amit kiolvastam a nyomokból rájöttem, hogy nem egy nekker törzs területére húzták fel ezt a kajibát, ezért kellett itt lennie valaminek, ami idecsalta ezeket a szörnyeket.
Ismerve a nekkerek kezdetleges civilizáltságát, nem hiszem, hogy a mondvacsinált műtárgyért jöttek, de ettől függetlenül érdemes lesz utána járni ennek a fészeknek, hátha egy környező faluban van a fejükön megbízás.
A viskót átkutatom alkímiai alapanyagok után, tüzet rakok az épület előtt és nekilátok a főzetek és az olajok elkészítésének.
Hoztam otthonról magammal kész párlatokat, de engedi az időm, hogy felkészüljek erre a vadászatra és a főzetkészítéssel könnyebben hangolódhatok rá erre a megbízásra...