Fonetikus kiejtés: Az istenek kegyelmesek voltak és a szüleimnek oly nevet plántáltak a fejébe, amit nem vörös bornak mondunk, de fehérnek ejtünk. Becenevek Őfelsége, Annarietta, Heanrietta, Menyétke (fővesztés terhe mellett) Életkor Hogy veszi bárki is a merszet, hogy ilyen főbenjáró és arcátlan kérdést intézzen hozzám? Damien! Bitóra ezzel a galáddal! (A beuclairi levél- és könyvtár krónikái szerint és én Menyétkém 1232-ben született) Kökörcsin Látszólagos kor Ha eljön az a nap, amikor többnek fogok kinézni harmincnál, levonulok egy borospincébe szüret után és álomra hajtom a fejem. Frakció Nilfgaard (kényszerűségből) Foglalkozás Toussaint világszerte híres borvidékének egyedüli és felséges pompájú uralkodónője És egy hirtelen haragú hisztérika. Ríviai Geralt

Annarietta nemesi neveltetése és toussainti származása által számos olyan adottság és képesség birtokába jutott, amivel a Kontinens nevenincs földönfutói közül csak kevesen rendelkeznek. Nemesi szeme és elméje képes értelmezni az írótt szót és a pergamenre vetett szám rejtélyét, valamint a diplomáciai kötelezettségeinek hála az ezüstnyelvűség sem áll tőle  távol, még annak ellenére sem, hogy temperamentumosabb pillanataiban módfelett könnyűszerrel feledkezik meg ez irányú ismereteiről.
Toussainti révén szinte már a vérében van a borkultúra, így nem esik nehezére megkülönböztetni az ambróziát a pancsolmánytól és a hercegség legismertebb nedűi közül a legtöbbet gondolkodás nélkül felismeri az illatáról vagy az aromájáról.
Raymund férje gutaütése után gyorsan bele kellett tanulnia az uralkodásba és a diplomáciába is. Segítőinek hála helyt is áll ezen az ingoványos talajon, de nyolc évnyi kormányzás után is van még mit tanulnia.


Mit is lehetne mondani az én Menyétkémről? A szenvedélyes egy csodálatos eufenizmus jellemének körülírására. Legalább oly mértékben tompítaná eme szó használata személiységének kellemetlenül zabolátlan mivoltát, mint amennyire a házisárkány kifejezés csorbítaná azt a számolhatatlanul sok jó vonást, amivel Annarietta rendelkezik.
A legmegfelelőbb metafora talán az lenne, ha egy túl nagyra fújt üvegszívhez hasonlítanám Őfelségém jellemét. Csodálatos szépségű, igazi műremek, de óvatos kezekkel kell bánni vele, nehogy összetörjön. Eme hatalmas üvegszívben egy sárkány lakozik, aki szerelmének tűzével jólesően melengeti meg az ember lelkét*, de ez a tűz gyorsan pusztítóvá válik, ha már csak egy kis repedés is keletkezik az üvegbúrán, ami mögött a nemes bestia lakozik.
Menyétke nemesi kvalitásként fogja fel azt a határtalan kitartást, amivel a saját véleményéhez képes ragaszkodni és az rá irányuló figyelmetért sem rest küzdeni, ha úgy hozza sors.
Mindezek ellenére a népe osztatlan szeretetét és megbecsülését élvezi, a tőlük kapott szeretetet és bizalmat Toussaint felelős és előremutató kormányzásával hálálja meg.


*Persze nem csak azt, de hát az ember az emlékiratiban az ideálist és nem a valóst fogja megörökíteni.






Honnan is kezdhetném, ha nem az elejéről? Mert hát minden történetet ott kell kezdeni. Kökörcsin is megmon....
Hogy már megint felemlegettem azt a fránya pernahajdert! Pedig még a gondolatot sem érdemli meg, amit rá fecsérlek! Istentelen szoknyavadász! Mit láthatott Veroniqueban, amit...
Kár volt ezért a kristály karaffáért.
Justine! Azonnal takarítsd fel a szilánkokat! Ott még maradt egy! Meg ott is! Meg még ott is van egy! Justine ne legyél már ennyire léha! Végezd alaposan a dolgodat! Na látod.
Az életem történetét kezdtem el mesélni ugye?
Toussaint őrgrófjának második lányaként születtem meg és még egy nemesgyerekhez hasonlítva is szabadon éltem gyerekként. Persze voltak dolgok, amiket meg kellett tanulnom, de rengeteget játszottunk együtt a nővéremmel, Sylvia Annával.
Volt egy külön birodalmunk, amit Fringilla nagybátyja hozott létre nekünk apám parancsára. Ott megélhettük azt, amiről minden gyerek csak álmodhatott. Teázhattunk Aranyhajjal, segíthettünk a kis gyufaárús lányon, a három kismalaccal együtt járhattunk túl az ordas farkas eszén és együtt énekeltünk a blavikeni muzsikusokkal.
Én és Syanna talán a legboldogabb gyerekkort élhettük meg, ami bárkinek is adathatott ezen a szférában.
Ezt a boldogságot azonban beárnyékolta apánk aggodalma, amit Syanna miatt érzett. Gyerekként még nem értettem, hogy mi az a Fekete nap átka és csak azt láttam, hogy a nővéremet nem szeretik annyira mint engem.
Így felnőttként visszagondolva már látom, hogy apám nem oktalanul tartotta a szemét Syannán. Szerencsétlen nővérem gyakran üvöltve riadt fel a rémálmaiból és csak az hozott neki éjjel békét, ha együtt aludtunk.
Valami furcsa oknál fogva neki nem volt elég a mesevilág varázsa. Gonosz tréfákat kezdett el űzni és ezek a csíneknek szép lassan már nem csak a mesefiguráunk látták a kárát. Eleinte csak a háziállatok, majd a szolgálók is áldozatul estek azokanak a gonosz tréfáknak, amiket kieszeltünk.
Azt mondtam volna, hogy kieszeltünk?
Nos, Syanna volt a főkolompos, én csak szerettem volna vele játszani, Más módját pedig nem találtam annak, hogy együtt játsszunk.
Apám sokáig aggodalommal, de tűrte, a csínyeket, de eljött az a pillanat, amikor átléptünk egy határt.
Nilfgaardből követ érkezett és Syanna jó viccnek tartotta, hogy faggyúval töltöltt halhólyaggal dobáljuk meg. Szerencsémre nem hallgatott rám, amikor azt mondtam, hogy tegyünk kanócot is a faggyúba, pedig szerettem volna, hogy büszke legyen a húgára.
Apám éktelen haragra gerjedt és minden dühét Syannára zúdította, holott én legalább annyira ludas voltam, mint a nővérem. Napokig sírtam, miután megtudtam, hogy kitagadják és száműzik a testvéremet és évken keresztül magamat hibáztattam, amiért ilyen súlyos bűntetést kapott.
Talán sose ráztam volna fel magamat ebből a veszteségből, ha apám meg nem hal és Toussaint őrgróf nélkül nem marad.
Még csak gyászolni sem volt időnk, úgy szakadt a nyakunkba az uralkodás és az öröklés kérdése.
Ekkor tapasztaltam meg, hogy leány gyermekként nem olyan fenéki tejfel a nemesek élete.
Anyám gyorsan talált nekem egy vőlegényt Raymund gróf személyében.
Minden porcikám tiltakozott a frigy ellen, de más választásom nem volt. Feleség lettem, de hála az égnek Raymund nem tüsténkedett, hogy gyereket nemzzen nekem. Megszámolni sem tudom hány afférjáról hallottam már, de a szívem nem szakadt meg ezektől a hírektől. A felesége voltam, de szerelmet sosem éreztem az irányába.
Bár lázadni senki nem akart ellene, de a toussaintuak is osztoztak az irányában érzett rideg közönyömben és sokan becsmérlő szavakkal illeték.
Több mint tizenkét évnyi házasságban való senyvedés után azonban az istenek úgy vélték ideje boldogsággal fűszerezni az életemet.
Raymundnak Cintrába kellett utaznia. Nem tudom minek okán, mert akkor még nem kellett figyelnem a külpolitikára és pár hónapig nekem kellett felügyelnem az országot.
Eg énekmondó vetődött a Beauclairbe és vajákok hőstetteiről szóló dalokkal kezdte el szórakoztatni a nemeseket. Kíváncsivá lettem és meghívtam a palotába.
Piperkőc alaknak tűnt, olyan férfinak, akinek ezüstös nyelve még a legmegátalkodottabb gaztevőt is rábírja a jó cselekedetre.
Egy előadásból kettő lett, majd három és négy. Julian édes hangja, a románcok amikről énekelt teljesen meglágyították a szívemet és az általa keltett érzelmeket nem tudtam hova tenni.
Szerettem volna minden időmet vele tölteni, hallgatni a bókjait és elmerülni a szavai muzsikájában, karjait magam körül érezni, megkóstolni az ajkát.
Sokáig tépelődtem, elvégre házas nőként és Toussaint őrgrófjának feleségeként vigyáznom kellett a hírnevemre, de egyre erősebben sutyorgott bennem egy hang, ami azt mondta, hogy ha Raymund nem veszi komolyan a házastársi esküt, akkor nekem sem kell.
Csodás boldogság uralta az életemet, egészen addig míg hírét nem vettem a férjem hazatértének. Julian ugyan szeretett, de nem akartam, hogy baja essen, így rábírtam, hogy hagyja el Toussaintot.
Raymundot egy kotnyeles szolga tájékoztatta az afféromról.
Szerencsétlen azt hitte, hogy az Őrgróf bőkezűen megjutalmazza, de balszerencséjére az uram olyan dühe gurult, hogy egyből tőrt állított a mellkasába, majd minden útjába eső bútort összetört és számos szolgált megütött lázas örjöngésében.
Éktelen vita robbant ki köztünk, de hiába fenyegetőzött azzal, hogy élve elfogatja Juliant és a kitépett szívét megeteti velem, az én költőm már rég messze járt, így biztonságban volt ennek a hűtlen fráternek a haragjától.
Hónapokba teltek mire lecsitultak a kedélyek és évekbe, míg Raymundot útolérte az istenek bűntetése.
Éppen paráználkodni készült egy parasztlánnyal, amikor gutaütés érte.
Toussaint másodjára maradt Őrgróf nélkül két évtizeden belül, de tanulva hibából, amit anyám elkövetett velem, nem voltam hajlandó újból megházasodni. A szívem mélyén persze reméltem, hogy Julianhez eljutnak a hírek, de tudtam, hogy Toussaintnak most van szüksége vezetőre.
A makacskodó kérőket mind egy szálig kipenderítettetem a palotából és a magam fejére tettem az őrgrófi koronát.
Toussaint szinte egyszerre lélegzett fel velem, amikor ez megtörtént. A levegő is könnyebb lett, a bor pedig édesebb mint valaha.
Bár némi gyakorlatom volt már az uralkodásban, de a magam köré gyűjtött tanácsadók nélkül nem mentem volna sokra. Az őt támogatásukkal kezdtük el újra felvirágoztatni Toussaintot.
Aztán egyszer egy késő ősi napon olyan történt, amit soha nem vártam volna.
Egy fura kompánia vetődőtt hozzánk. Egy vaják vezette, akire Julian dalaiból egyből ráismertem. A hírneves Fehér Farkas, Ríviai Geralt volt az Szedett vetett csapatában pedig ott volt az a mézszőke hajú, kócsagtollas kalapú énekmondó is.
Úgy éreztem az istenek végül csak rám mosolyogtak, bár ezt nem mutattam ki.
Julain végül megint megküzdött a kegyeimért és én most már teljes örömmel fogadtam is az udvarlást. Az pedig külön örömmel töltött el, hogy képes volt ellent mondani a vaják cimborájának és velem maradni, amikor a kompánia tovább indult a tél távoztával.
Határtalanul boldog voltam az én bárdommal, de rá kellett jönnöm, hogy hiába az ékes szavak, a gyönyörű versek és a csodás dalok, a férfi az csak férfi.
Többször is összevesztünk és amikor hírét vettem, hogy Veronique grófnő karjaiban keresett vígaszt...
Legalább hatszot ítéltem halálra és kegyelmeztem meg neki.
Nem tudom, hogy miért.
Összetörte a szívem és ezért bűnhődnie kell. Úgy élni, hogy tudja, nem fogok neki megbocsájtni, pedig nagyobb bűntetés, mint meghalni.
Miután száműztem szeretett Toussaintomból pár hónapig egy nagyra nőtt gyerekként ült a nyakamban a búbánat, de a tanácsosaim és a szolgáim szeretete visszahozták az életkedvemet.
Toussaint hercegasszonya vagyok és ezer ördög és pokol sem akadályoz meg abban, hogy ez az uradalom virágozzék az uralkodásom alatt!

Példareag

Mivel a vaják már elvégezte helyettem ezt a munkát, így élnék az uralkodói előjogommal, hogy ne kelljen megismételnem a fárasztó procedúrát.