Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Mosolyogva nézem a fiút ahogy ide oda szaladgál. Sok gyereket láttam a falvakban ahol voltam és rájuk emlékeztet. Noha vonásaiból látszik nem egy egyszerű gyerek valamilyen szinten még az. Vet súgására szemem sarkából az említett férfira pillantok. - Ha nem a vérdíjam érdekli kötve hiszem, hogy ismerem. - mondom Vet-nek, hogy nem ismerős. Hacsak nem az Alvilág egyik kis bábja. Akkor viszont nagyon is sok megbeszélni valóm van vele. Eszembe jut Chibe és a bandája. Ha elfogadták a kérésem akkor békén hagynak. Ha ne, megpróbálnak visszacsábítani. De én nem megyek vissza. Többé már nem. Elég volt. Ahogy a fiú visszatér érdeklődve hallgatom végig. - Én zsoldos vagyok. Járom a világot megélhetést keresve. Épp ide sodort az utam. - válaszolom meg Fricska kérdését. A férfi szavait ignorálom, de tekintetemmel jelzem neki, hogy vettem a lapot. Tényleg álnevet kéne találnom magamnak....
Axel szavain jót kacagott mivel kinézte belőle, hogy véletlen események eredményeképpen magát adja fel a hatóságoknak. A kérdés feltétele után rögtön megbánta, hogy feltette. Látszott Bibicen, hogy kellemetlenül érte így azon sem lepődött volna meg kap ha egy taslit a kölyöktől, talán még el is tűrte volna most az egyszer. Majd megkapta a jogos kérdést az egy pillanatra törékenynek tűnő Frictől. Nem is válaszolt rá, egyszerűen csak megveregette a vállát együttérzően majd a mondandója végén el mosolyodott. A kölyök kérdésére már számított, de mégis alapjában rengette meg. Sört iszogatván válaszolt rá. - A munka elhúzódott számomra és… valakit megakartam látogatni. Ennyi a sztori, reményeim szerint a fiókáim jó kezekben vannak Cale cimborámmal. Szerintem már mindketten húzzák a lóbőrt, ha meg nem akkor jaj nekik. – kacagta el magát majd elmerengve és ivott tovább. Ekkor lépett melléjük az általa figyelt óriás és rövid mondatai után halkan felnevetett Axel arckifejezését bámulva.
amennyire körbenéz, a vendégsereg már erősen pityókás, piros orrokat lát, meg vihogó fehérnépet férfi ölekben. egyre inkább érik benne a gondolat, hogy az erőverseny majd valamikor máskor lesz. Most löhet csak az asztalra aludnának a népek. Az meg kellömetlön. Nagyon. A kérdésáradatra már jött némi szűkítő tényező így Tissa némi hümmögés után eltűnt a műhely ajtó mögött és egy tálcányi rózsás brossal és nyakékkel tért vissza. Aranyból, ezüstből, rubinnak, zafírral és kék kristállyal. Azt úgy ahogy van leteszi a férfi elé, hadd válogasson. Közben csapolja a sert, maga is lehúz egyet, de csak almásat, hiszen most épp dolgozik. - Eztet? Jó szöme van köndnek. Maj üzenje mög legyön kedvös, hogy tötszött e az arának. - Csomagolja be egy selyemposztóba a választott portékát, elkéri az árát s hagyja is menni a dolgára. Tissa meg csak boldog az orenjeivel. - No, ki kér még almasert? Mostantúl fertályóráig csak 3 oren egy korsúval! -
Nem mondaná, hogy nem esett jól neki az az egészen gondoskodónak ható vállveregetés a férfitől, s egy fél pillanatra el is mosolyodott a gesztuson, de aztán amint rajta kapta magát, rögtön el is ütötte a dolog élét a folytatással. Legalább ez a vaják nem tutujgatja. Azt ki nem állhatja! Kíváncsian hallgatta aztán a két idősebb beszámolóját is, s egy pillanatra fel is hehhent a "fiókák" hallatán - na hiszen, hát kisvajákoknak is kell lennie, ha nagyok vannak, nem? Ám amikor a mord férfi az asztalukhoz lépett, s adott némi megfontolandó baráti jótanácsot Axelnek, majd azzal távozott, elsőre elkerekedő szemekkel bámult a férfire, majd a katonára, majd megint Axelre, aztán Veltyngerrel egyidőben tört ki belőle a röhögés. - Hát, haver, ez ma nem a te napod! - kacagta jóízűen, majd nagyot kortyolt a forraltborból, s egyúttal hümmögve vette tudomásul, hogy az el is fogyott. Hallotta, ahogy Tissa mama hirtelen akciót kiáltott ki a szeszekre, de már jobban tetszett neki a puha vánkos gondolata, mint az ivászaté. Így hát aztán nyújtózott egyet, elnyomott egy ásítást, és a maradék fánkot felnyalábolva állásba kecmergett. - Na, uraim, egy élmény volt. Aludjanak jól és vigyázzanak magukra! - vigyorogta, és volt olyan pimasz, hogy mindehhez még egy kacsintást is megengedjen magának a két férfi felé, azzal elindult a szobák irányába, s még egy széles vigyorral integetett a drága Tissa mamának, hogy aztán előpecázza a kulcsát a szobájához, és jólakottan-elégedetten beboruljon az ágyba.
Hidegvérrel kezelem a helyzetet. Habár én találom viccesnek a helyzetet nem veszem a szívemre. Hagyom, hogy a többiek jól szórakozzanak nem tesz semmit. A nő ajánlatára felkapom a fejem és megyek is inni. A józan eszemet a lehető legalulra akarom inni. A kölyök szavaira, hogy megy aludni biccentek, majd Vet-re nézek. - Te is mész? - kérdezem tőle. HA igen akkor valószínűleg nem találkozunk egy ideig többet. Vagy kora reggel ismét útra kellek, vagy nem fogok tudni felkelni és délutánig átalszom a napot.
Az ital, a rágcsa és a sajátlábukon álló emberek fogyatkozása képpen már ő is érezni kezdte, hogy az este hamar a végéhez ér. Meg egyébként is volt más dolga még ma este, mással… gyorsan magához vette a pulton heverő kést melyt kifényesített és tükörként használva igazgatta, szépítgette magát majd felfigyelt Frici búcsúzására és reagált is rá. - Aludjál jól kakaóberci! Nehogy elszórakozzanak veled az álommannók! – kacsintott és kacagott fel. Majd barátjára, Axelre nézett. - Megyek pajtás, tudod máshol is esti program vagyok, vagyis… másnál. Ő jobban smárol, mint te, de ennyi elég is. Örültem, hogy találkoztunk és nem vertelek, vertek össze téged. Vigyázz magadra és remélem még látjuk egymást. – végezetül még kezet fogott vele majd levette a csizmáját és kikotorászott belőle egy csillogó követ, amit Tissa mama elé rakott s kacsintott. Ezekután felvette megszáradt ruháit és elindult a sötét utcán egészen addig míg össze nem karolt egy furcsa idegennel majd végképpen eltűnt Oxenfurt utcáin.
Fogyatkozik a nép, az akció megtette a hatását, egyre többen borulnak fel, Tissa meg ekdvtelve nézi a gyülekező pénzecskéket. Elveszi a fizetésget mindenkitől, integet a távolodó alakoknak, távozó törzsvendégeknek is. Gyüjjenek hát máskor is! És hozzanak még sok-sok orent Mahakami Neftissának. Integet a kis rőt kanárinak is, valamely cetlire fel is írta mit kér a kölyök reggelire. - Aludjá júl kölök! - engedi el őt is a szavaival, majd a fagyöngy nyertesét is távozás közben kapja még el egy búcsúintésre s míg átvette tőle kavicsot. Gyors megszakértés, nem bóvli, szeröncsíd csuhás! Ő még jó ideig koptatja a söntés túloldalát, de hajnaloldás környíkén már azért csak kitessékelt mindenkit. Elég vót mára no. Gyors rendrakás, és pedigré eligazgatás, majd széles vigyorral poroszkált be a szobájába. - Gyerö csak idö… – Sutyorogta a sötétbe s még egy jó bő órát fent volt még. Minden tekintetben.
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
amennyire körbenéz, a vendégsereg már erősen pityókás, piros orrokat lát, meg vihogó fehérnépet férfi ölekben. egyre inkább érik benne a gondolat, hogy az erőverseny majd valamikor máskor lesz. Most löhet csak az asztalra aludnának a népek. Az meg kellömetlön. Nagyon. A kérdésáradatra már jött némi szűkítő tényező így Tissa némi hümmögés után eltűnt a műhely ajtó mögött és egy tálcányi rózsás brossal és nyakékkel tért vissza. Aranyból, ezüstből, rubinnak, zafírral és kék kristállyal. Azt úgy ahogy van leteszi a férfi elé, hadd válogasson. Közben csapolja a sert, maga is lehúz egyet, de csak almásat, hiszen most épp dolgozik.
