To: Lady Orianna


Ahogy tetszik

Vivaldi - A moll Concerto • 628 words

Emilia & Orianna @

Amikor bejelentették az idei beauclair-i Lovagi Torna és Palotajátékok időpontját, azonnal intézkedni kezdtem. Maga a szervezés nem az én felelősségem volt, viszont nagyon szorosan összedolgoztam a tényleges szervezőkkel, ugyanis úgy alakult, hogy tetemesebb összeget forgattam vissza a vagyonomból, hogy minden tökéletes legyen. Gondoskodtam róla, hogy a befektetésemből a megfelelő minőségű borokat, sajtokat, gyümölcsöket, halakat, pástétomokat, kétszersülteket, díszítést, lampionokat, girlandokat, virágfüzéreket, és rosariumokat, lámpásokat, gyertyatartókat, kandellábereket és laternákat szerezzenek be a neves ünnepélyre, és semmiképpen se mismásolják el sem a minőséget, sem a mennyiséget, a pénz pedig oda folyjon be, ahová kell neki. Még arra is ügyeltem, hogy a meghívott színitársulat számára a lehető legmodernebb, legfelvilágosultabb, mégis legősibben bevált színháztechnika alapján építtessem meg a tribünt. Abban bíztam, hogy az ülőhelyek félkörben való elhelyezése, és különböző magasságokba helyezése segít majd az akusztikának tenni a dolgát. A belépők árát egy florinra tettem, annak reményében, hogy teltházunk lesz, a befolyt pénzt pedig visszaforgathatom az árvaház életébe.
Az előkészületek több hétig is eltartottak, én pedig mindig minden fontos kérdésben egyeztettem Őszeretetreméltóságával, a mi Anna Henriettánkkal, aki hol teljes erőbedobással és lelkesedéssel, hol sietve, felületesen segédkezett egy-egy kényes kérdés döntéshozatalában. Ővilágossága elfoglalt személy hírében áll, de valahogy mindig szakít időt rá, hogy a Palotajátékok tökéletes precízióval folyjanak le. És ezt végtelenül tudtam tisztelni benne.
A játékok megnyitó estjén visszafogott izgalommal készültem elő az eseményre, gondosan válogatva meglévő ruhadarabjaim közt. Végül egy bordó darabot választottam, arany cérnával mélyhímzett virágok és leveleik díszítették, mellén fekete rózsa pihent, ujjait leheletvékony, arany csipke fedte. Hajamat a jól bevált és szeretett módon kontyoltam fel, sminkből pedig csak annyit használtam, amennyit feltétlen muszáj volt. Ha az otthonomba invitálnék bárkit is, vagy valamelyik általam protezsált közösségi házba, előírás volna, hogy kizárólag álarcban lehet belépni, de mivel hogy a palotajátékokat nem én szerveztem, és mint hogy a mi Duquessánk nevével díszeleg egész Beauclair, én magam is eltekintettem a maszktól. Izgalmas, mi több, felettébb egzotikus fűszere a banketteknek, ámbár meglehet, hogy másnak nincs ízlése az efféle pikáns dolgokhoz.
Mielőtt áthajtottam volna Őszeretetreméltósága babaházába, rövid kitérőt tettem az árvaházban, kíváncsiságom ― és egyebet… ― csillapítandó, no meg hogy meggyőződjek róla, hogy az én kis csemetéimnek mindene megvan. A csöppségek még sebtében megígértették velem, hogy nekik adományozom a maradékokat, amik megmaradnak a megnyitóról, aztán nem maradt más, mint hogy csatlakozzak a megnyitó előtti nyüzsgéshez. Azért is érkeztem korábban, mert pontosan tudtam, hogy megannyi kérdés számít a szavamra, és megannyi tevékenység igényli kezem utolsó simításait. Jól esett tudni, hogy számítok, még akkor is, ha hivatalosan ez nem az én bankettem. Aztán megnyíltak a kapuk, megérkeztek a vendégek, sürögtek-forogtak a szebbnél szebb színek, hajköltemények, és ékszerek, csörgött és dalolt a cassa, csemegék fogytak, kristálypoharak csendültek, kézcsókok csattantak, kacajok csilingeltek, és nevetések dörmögtek. Hajh, ha ezt az én öreg barátom láthatná… ! Biztos szörnyen élvezné! De már nincs sok. Tudom.
Beletelt vagy egy jó fertályórába, míg mindenki helyet foglalt, s erre csakugyan szükség volt, ugyanis amint felzúgtak a távolban a templomharangok, vele együtt szólaltak meg rekedt rézhangon a királyi trombiták is. Először természetesen Őkegyelmessége, Anna Henrietta vonult be legodaadóbb udvarhölgyei és testőrei kíséretében, az egybegyűltek pedig üdvrivalgással, ovációval, és éljenzéssel kísérték végig, míg Toussaint szíve és teljes udvartartása helyet foglalt a számukra fenntartott páholyban – az egész Palotajátékok legelőkelőbb és legjobb kvalitásokkal rendelkező helyén. Magam is felállva, tapssal kísértem végig a bevonulást, mielőtt a nagy zizegés, ruhasuhogás, és mormogás közepette helyet foglaltam volna.
Ekkor lépett a porondra a mi jó heraldunk, ki rövid rézfúvós intro után verselve harangozta be a Palotajátékokat, és legnagyobb meglepetésemre külön kitért ama általam teljességgel elhanyagolható tényre, miszerint segédkeztem többféle úton-módon is. Az örömujjongás pedig, ami a körülöttem ülőktől jött, teljességgel zavarba hozott. Valaki megérintette a hátam hátulról, és ahogy odafordultam, felismerni véltem a hercegi mészáros biztató mosolyát. Nem ismertük olyan jól egymást, de eléggé ahhoz, hogy tudjuk, ki a másik. Gyengéden tolt egyet rajtam, ez pedig arra késztetett, hogy ismét felálljak a helyemről. A herald a tribün felé intett.
- Lady Orianna! Jöjjön! Jöjjön fel, kérem!
A tapsvihar és az éljenzés továbbra sem hagyott alább, csupán mikor felléptem a deszkákra, és onnan pillantottam körbe fél Beauclair-en, de még azon kívülről is érkezetteken. Meglepett, mennyi kedves, ismerős arcot látok ebben a hatalmas embertömegben.
- Köszönöm a szívmelengető szavakat, kedves herald uram. Köszönöm Őszeretetreméltóságának a bizalmat, amiért a kezembe adta a Beauclair-i Lovagi Torna és Palotajátékok koordinálását. És köszönöm mindannyiójuknak, hogy eljöttek, és támogatják eme kiváló szórakozást, művészetet és sportot egy helyen. Szeretném, ha tudnák, hogy a belépő árát, amit megfizettek a kapunál, illetőleg minden egyéb költséget, melyet a Palotajátékok területén kifizetnek, teljes egészében a La Compassion Árvaház lelenceinek élelmezésére és egyéb módon történő ellátására fordítjuk. – újabb sor üdvrivalgás és ováció – Kérem, kérem! Tartogassanak valamit vendégelőadóink számára is, kik oly hosszú utat tettek meg, hogy itt lehessenek, és Önöknek, hölgyeim és uraim, adhassák elő, amiért a szenvedélyük lángja ég! E jeles napokon a szórakozásról gondoskodni fog saját büszkeségünk, a La Campanula társulat, a mettinai Minerva társulata, illetve egészen a messzi Novigradból érkezett Pillangó társulata! Megkérném a társulatok egy-egy tagját, hogy fáradjanak fel a színpadra, és osszák meg kedves közönségünkkel az elkövetkezendő napokban előadott színdarabok szinopszisát! – az egybegyűltek tapsviharban és éljenzésben törtek ki, melybe magam is becsatlakoztam – Hölgyeim és uraim! Köszöntsék sok szeretettel Biavad aep Manzein urat, Eisac aén Faindel urat, és Emilia Elizabeth Báthory kisasszonyt! – lám, lám, csak becsusszant egy nő is ebbe az igencsak művészi hajlamú felhozatalba. A tribün oldalába épített lépcsőre pillantottam, amit rendezett libasorban mászott meg a három meghívott színitársulat egy-egy patrónusa, én pedig egészen addig a szerepembe belefeledkezve, lelkesen tapsoltam, míg az utolsó hölgyemény fel nem lépett a deszkákra. Akkor alábbhagyott a mosolyom, de még az ütemes tapsolás, amivel a nézőközönséget biztattam, is jelentősen belassult.  


P.S.:930 szó Mood: My Dear

To: Lady Orianna


Ahogy tetszik

Gentleman Jack • 570 words

Emilia & Orianna @

Telivér szívemmel őszintén reméltem, hogy nem csupán Őkegyelmessége, Anna Henrietta duquessa, hanem minden egybegyűlt toussaintois ― és grófságon kívül eső! ― tetszését elnyeri nem csupán a nyitány, de a sportolók és a művészek bemutatója is. Habár utóbbi kettő teljesítményébe nem sok beleszólásom volt, amikor a meghívásokat szerveztük, és ebben az én segítségem és véleményem is kikérték, közvetve ugyan, de magam is hozzájárultam az itt felsorakozó személyek ittlétéhez. Természetes hát, hogy nem vágytam fürdőzni ama üdvrivalgásban és tapsviharban, ami elsősorban nem nekem járna ― még ha a financiális támogatás sokkal bőkezűbb és több, mint amit a legtöbben beletehetnek egy ilyen eseménybe. Épp annyit élvezkedtem a toussaintois szeretetében és rajongásában, amennyi udvarias volt, mielőtt felkonferáltam volna a Beauclair-i Lovagi Torna és Palotajátékok drámai blokkért felelős társulatokat és igazgatóikat, azok pedig szép sorjában mind felsorakoztak az immáron kissé szűkösnek bizonyuló pódiumon ― még úgy is, hogy Eisac aén Faindel úr méltóztatott nem több, mint öt főt magával hozni, már magán kívül. Nyugtatott a tény, hogy ha minden deszka törik is, ez a három társulat, a mettinai Minerva, a redán Pillangó és a lokális La Campanula semmiképpen sem fog egyéb körülmények közt egyszerre ezen a színpadon szerepelni.
Érdeklődő türelemmel hallgattam előbb Biavad úr és a helyi La Campanula, majd a mettinai Minerva társulat színdarabjának szinopszisát, s ha őszinte akartam lenni, szörnyen emberi dolognak tartottam mindezt. Csak az emberek számára szükségeltetik előre biztosítani munkájuk minőségét. Szerettem ezt a fajta humánus esendőséget, sok másikkal együtt. Sokkal izgalmasabbá tette a köztük való életet. Ha nem szerettem volna ennyire őket, minden hibájukkal együtt, mit ért volna a lét?
S ahogy így elkalandoztak a gondolataim Villem Shakespeare Viharját és Franz Müller Liliomját összefoglaló, kedvcsináló elbeszélései közepette, váratlan hirtelenséggel valami csiklandót, bizsergetőt éreztem a tarkómon. Ismertem ezt az érzést, bár nem emlékszem pontosan, honnan. Az elmém külső kérgén zúgni kezdett a csend, mintha egy alagúton haladnék át, érezném a szellőt a kijárat felől, ám semmi más kézzelfoghatót. Csak a tényt, hogy ott van, és rám vár.
Érdeklődve ― érdeklődőbben, mint ahogy az épp elregélt drámák szinopszisai felé viseltettem ― de még mindig diszkréten körbepillantottam, azt remélve, hogy megpillanthatok, vagy épp megérthetek valami alaktalan, formátlan kezdeményezést, de minden igyekezetem ellenére képtelen voltam csupán fürkészés alapján megállapítani, hogy kiféle-miféle alak kutakodik a gondolataimban. A pimasz mindenét ennek a varázsló lelencnek!
Mély levegőt vettem, kiigazítottam a tartásom, büszkén felszegtem az állam, majd gondoltam.
’Igazán udvariatlan dolog mások személyes gondolatai közt kutakodni, különösen miközben nemes urak és hölgyek épp szenvedélyük lényegét igyekeznek kifejezni. Ezennel megkérném, hogy a továbbiakban tartózkodjon a gondolataim letapogatásától.’

P.S.:418 szó Mood: J'suis pas dupe