Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
A főzeteket, már ott el lehet rontani, hogy az alkoholt nem jól határozzuk meg. Mondjuk amit a konyhában hagytam annak inkább az összetevői voltak a ludasok, ezért is sajnálom az alkoholt amit elpazaroltam rá. Lehet apa kicsit le is harapná a fejem a tékozlásomért. -Szintén. - bólintok fiatalabb fivéremre, de látom, ahogy arcára kiül egyfajta harag. Már megint mit csináltam? Kicsit behúzom nyakam, talán egy régebbi berögződésem, melytől nem tudok megszabadulni. Hiába volt jó sorom itt, mint apám házában, meghatározó éveimet annak a kellemetlenkedő fickónak a keze alatt kellett töltenem. Kezesen átveszem tőle a zsákokat, majd óvatos lépteimmel követem, hogy ne koccanjon semmihez a bombás zsák. Az hiányozna, hogy a kezemben - vagy mellettem - robbanna. A tojások láttán megrázom kicsit fejem és elhúzom szám. Jó lenne most elintézni, de Lambert megállít, mintha gondolataimba furakodott volna. Így csak biccentek és továbbra is mögötte lépdelek. Ahogy odaérünk átnyújtom neki a csalis zsákot, majd elkezdem körbekémlelni a terepet. Amint megpillantottam a tökéletes helyet elkezdem megtervezni, hogy ugorjak fel oda. Végül egy kisebb tömböt megkerülve kezdtem felmászni. Még jó, hogy Kaer falain tudtam gyakorolni. Nesztelenül másztam addig a pontig amit lent kinéztem. A "két tartó oszlop" mögött meghúzódva nem hiszem, hogy elér minket bármi. Mögöttünk pedig semmi nem fog tudni felbukkanni. Biztonságos távolságba raktam a bombákat, hogy ne verjem le és a mocorgással se ütődjön semminek. Kajla vigyorra húzom szám, mikor Lambert jelét adja, hogy ő végzett. -Ezt milyennek gondolod? - nézek le rá a két kőtömb mögül érdeklődve. Ha elfogadja, a kezem nyújtom, hogy felránthassam magamhoz. Már ha elfogadja a segítő jobbom. Ha nem akkor megkérem, hogy lentről navigáljon egy számára szimpatikusabb helyhez.
Egy darabig magamtól másztam, majd egyik kézzel megragadtam a felém nyújtott karját miközben a másikkal rásegítettem, hogy ne az egész testsúlyom kelljen felrángatnia magához. Még mielőtt válaszoltam volna a kérdésére, felmértem a kilátást ami a mérgezett belekre tárult. -Elmegy. – vetettem oda hetykén és előhúztam az ezüstöt és egy kis fiolát. Utóbbit Wilkina kezébe adtam, remélve hogy magától is rájön, hogy kikimor feromon van benne és jó lenne ha eltüntetné a szagunkat vele, mert ezek a rohadékok hírhedtek a szaglásukról. Csak ne fürödni akarjon vele, mert egy óra múlva jobban fog bűzleni, mint a kéthetes vizihulla ami még egy zeugl-ot is megjárt. Letérdeltem és a kabátom zsebébe nyúlva kivettem egy díszes keszkenőt, ami a rászáradt olajoktól már kicsit összetapadt, de lusta vagyok minden használat után mosni, na meg előnytelen is. Ha benedvesedik, legalább jobban csúszik a pengén. Egy kis olajat öntöttem rá és óvatosan húztam végig a kardom mindkét oldalán, ügyelve nehogy felsértsem a hímzett rongyomat. -A dögök lassan megérzik a belek szagát. – néztem Vöröskére két húzás között – Az első robbanás nagy lesz, előre szólok. Nem teljesen zárt a terület, de ha a belekre célzol, a szivárgó gázok és egyebek felerősítik majd... most mit nézel? Igen, tiéd lehet a megtiszteltetés, hogy az elsőt bedobd középre. Mily nagylelkűség és önfeláldozás részemről, hogy átengedem neki a legjobb és leglátványosabb részt. Nem is értem miért vagyok mindig én a verbális támadások áldozata. Végeztem az olajos zsírozással és gondosan összehajtva visszatettem a helyére a kendőt és már meg is hallottam egy kis motoszkálást. -Hallod? – emeltem a kezem a fülemhez egy vigyorral kísérve. Behúzódtam az egyik kőoszlop mögé egyik kezemmel az új fajta bombával és Wii-re pillantva megemelgettem a szemöldököm amolyan bátorításként. Egyre több lényt hallani közeledni, de mintha valami miatt nyugtalanok lennének, pedig ha jól emlékszem nem nyúltunk egy tojáshoz sem. A szagunkat sem érezhették meg, túl erős a szétfröcskölt feromon. Bólintottam feléjük, jelezve a Kis Farkasnak hogy ideje lenne ha most már végre eldobná az első bombát, mielőtt elveszítjük a meglepetés erejét teljesen.
Minden mozdulatát figyelemmel kísérem, fülem mögé tűröm a rakoncátlan vöröslő tincseimet, mik most minden áron beleakadtak a vállvértembe és ruházatom összeillesztésébe. Megragadom a felém nyújtott karját és igyekszem felsegíteni az általam kiválasztott peremre. Ahogy rábólint a helyre, megnyugszom, hiszen nem kell sietve új menedéket lelnünk. A kezembe nyomott flaskát kinyitom és megcsap a kikimor feromon jellegzetes bűze. Valószínűleg ha nem lennék szakmabéli az előbbi ételemet visszadobnám. Kár lenne érte. Magam is előkészítem az olajat és az olajos kendőt, majd rutinos mozdulatokkal erősítem meg az ezüst élét. A kendőt a pengén pihentetem miközben a másik beszél. -Köszönöm a megtiszteltetést és rendben. - valahol belűl szeretet teljes, odaadó. Valahol... nagyon bent... annak ellenére, hogy a többiekkel általánosságban egymáson élezik nyelvüket valahol megvan az összhang. Legalábbis... nem lettem egy elcseszett korcs... azt hiszem. Miközben ezen hezitálok a füleimet hegyezem és fesztül figyelek. Valami nem teljesen kerek. Ahogy arcára nézek és látom a bátorítást kezembe veszem a bombát, majd még figyelek. -Még nem. - nincsenek elegen, felesleges lenne bedobnom azonnal, talán el sem érné némelyiket. Valamivel arrébb húzódszkodom, majd erőteljesen a belekhez dobom, meghúzva magam a kő pillér mögött. Nem tudom mit hibáztunk -vagy hibáztam, hogy ennyire ingerültek ezek.
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
Egy darabig magamtól másztam, majd egyik kézzel megragadtam a felém nyújtott karját miközben a másikkal rásegítettem, hogy ne az egész testsúlyom kelljen felrángatnia magához. Még mielőtt válaszoltam volna a kérdésére, felmértem a kilátást ami a mérgezett belekre tárult. 